Segítség
Telt múlt az idő és én egész héten
nem láttam Harryt. Nem tudtam eldönteni, hogy most meg vagy könnyebbülve, vagy
csalódott vagyok, mert ilyen gyorsan feladta. Egyszerűen nem értettem magamat.
Ez az ember csak fájdalmat tud nekem okozni, én mégis egyfolytában rá gondolok,
mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Legszívesebben elfelejteném, még
a találkozásunk napját is. Bárcsak nem is mertem volna meg, de most már késő
bánat. Mióta tudat alatt tisztában vagyok vele, hogy itt van, a környéken csak
rá tudok gondolni. Éppen ezért az elmúlt héten nem vállaltam munkát, de Andy
kezdett bepöccenni így kénytelen voltam ma estére elvállalni, bár semmi kedvem
nem volt hozzá. Féltem elszúrok valamit, mert a gondolataim folyton folyvást
elkalandoztak. Próbáltam elterelni a gondolataimat, így minden este buliban
voltam, ami nálam nagyon szokatlan. Ráadásul az egyik este úgy beszívtam, hogy
másnap egész nap hánytam. Megfogadtam, többet nem fogok ennyi drogot magamba
szippantani, de pontosan tudtam, nem fogom betartani. Sajnos. Este szépen
kicsinosítottam magam, majd elindultam a megadott címre. Fél óra múlva már a
hotel előtt voltam és mély lélegzetet vettem. Nem akartam oda bemenni. Egyre
jobban utáltam ezt a munkát. Azzal tartottam magamban az életet, ha nem dolgozom,
akkor kitesznek az utcára. Ezt pedig semmiképp sem szeretném. Vettem még egy
utolsó lélegzetet, majd erőt vettem magamon és megindultam a bejárat felé.
Szerencsére nem kellett odamennem a recepcióshoz, mert megmondták a szoba
számát, így rögtön felmehettem. Tíz perc múlva az adott szoba előtt toporogtam,
megpróbáltam magamba bátorságot önteni, de nem ment. Ismét Harry képe jelent
meg lelki szemeim előtt, de gyorsan elhessegettem, majd felemeltem a kezem és
erőteljesen kopogtattam. Szinte azonnal kinyílt az ajtó, olyan mintha ott állt volna
mögötte.
- Szia, szépségem – húzott magához.
Nem volt épp egy szépség. Kicsit már őszült és eléggé pocakot növesztett.
Tipikus olyannak tűnt, aki velem csalja meg szerető feleségét, miközben ő
otthon várja gyermekével együtt. nagyot sóhajtottam. Élvezetes egy este lesz. –
Úgy vélem ne fecséreljük tovább a szót. Több pózt is ki akarok próbálni ezzel a
gyönyörű testtel. – ijedtemben gyorsabban vettem a levegőt. Eddig még senki sem
igényelte, hogy egy este többször is lefeküdjek vele. Hogy fogom én ezt
kibírni? Egy alkalom is kész rémálom, hát még több. mosolyt kényszerítettem
ajkaimra, úgy válaszoltam.
- Hát akkor válasszon ki közülük
egyet, mert nincs mindegyikre időm. – tudtam bunkón hangzik az, amit mondok, de
nem érdekelt. Szavaim hatására a vigyorgó képből egy dühös férfié lett.
Ijedtemben hátrálni kezdtem, de megragadta a karomat és visszahúzott magához.
- Te azt csinálod, amit én mondok.
nem te döntöd el, mire van időd világos – belemarkolt a hajamba és úgy
fordította maga felé a fejemet, hogy a szemembe tudjon nézni – Ha szükséges
kikötözlek és akkor egészen biztosan nem fogsz sehova menni – tekintetem láttán
elnevette magát. próbáltam kiszabadulni, de olyan erősen fogta a hajamat. A
fájdalomtól könnyek szöktek a szemembe, mire a férfi megint mérges lett. nem
adtam engedélyt a sírásra – ezzel akkora pofont adott, hogy elestem, így most
már előtte térdeltem. Megint szélesen elvigyorodott, majd kigombolta a
farmerjét és elém tolta férfiasságát. undorodva fordultam el mire kaptam még
egy pofont. Segítségért kiáltottam, de ekkor megfogta a hajamat és számba
kényszerítette férfiasságát.
Harry:
Úgy döntöttem hagyok Kate-nek egy kis
időt és majd megint felkeresem miután átgondolta a dolgokat. talán képes lesz
nekem megbocsátani. Tényleg nem akartam megütni és csak reménykedtem benne,
hogy ezt ő is meg fogja érteni. Andy-től tudom, hogy egész héten nem ment
dolgozni, így kezdtem reménykedni, de mikor egy héttel később felkerestem hiába
kopogtam és csöngettem nem nyitott ajtót. Nincs itthon. Hol lehet ilyenkor?
Előhalásztam a telefonomat és tárcsáztam Andy számát, aki már gyors híváson volt, így nem kellett vele sokáig szórakoznom.
- Mond – vette fel unottan a
telefont. Hát igen. Már őt is untattam a folytonos zaklatásommal, de most ez
érdekel a legkevésbé. meg kell tudnom hova ment Kate.
- Nem tudod, hol van Kate? Hiába kopogok,
nem nyit ajtót – tértem azonnal a tárgyra, de a túloldalról érkező csönd
bizonyította nekem, hogy nagyon is tudta. Ezek szerint dolgozni ment. Most már
biztos vagyok benne.
- Éppenséggel tudom – szólalt meg óvatosan.
Nem akart feldühíteni, de ő pontosan tudta mennyire utálom, hogy Kate
prostiként dolgozik.
- Hol van? – hangom visszafojtott
dühről árulkodott, így Andy nem húzta tovább az agyamat és elmondta a címet, még
ha nem is szívesen. Amint feljegyeztem a hotel nevét és címét, már be is
pattantam az autómba. egész héten nem dolgozott, akkor most mi vitte rá? Ezt
nem hiszem el. Dühösen csaptam a kormánykerékre, miközben behajtottam a
forgalomba. Nem akarom, hogy Kate már férfiaknak szerezzen örömöt. Nem is értem
Andy, hogy gondolta ezt. Elég nyilvánvalóan kifejtettem a véleményemet mikor
felkerestem. Ameddig Kate nem fogadta el a munkákat, addig nem volt semmi gond,
de most ki tudja, mit csinál azzal a férfival. A gondolatra még a hátamon is
felállt a szőr. Mit képzel ez a nőszemély magáról? Lehet azt hitte, hogy
visszamentem Londonba őt pedig itt hagytam. Ha tényleg ez járt abban a csinos
kis fejecskéjében, akkor nagyon nagyot tévedett. De nem csak ebben. Nem fogom hagyni,
hogy ezen túl más férfi hozzá érjen akárcsak egy ujjal is. Csikorgó kerekekkel
fékeztem le a szálloda előtt, majd nagy léptekkel keresztülrohantam a hallon keresztül.
Egyre jobban munkálkodott bennem a düh és az elkeseredettség. Miért csinálja
ezt Kate? Nem tudja, mit érzek, iránta vagy csak egyszerűen nem érdekli? Már
nem messze voltam a szobától mikor egy puffanást hallottam, majd kétségbeesett
kiabálást. A hangoktól megdermedtem. A hang olyan, mint Kate bársonyos hangja,
de egészen biztosan nem a gyönyörtől kiáltozik. Kétszer gyorsabbra ösztönöztem
lépteimet, majd mikor odaértem az ajtóhoz, most már hallottam a sírást is, míg
fickó nevetett. Dühöngve rontottam be a
szobába, de amint odabent láttam megdermesztett. A fickó Kate haját tépte
miközben ő sírva rimánkodott, hogy hagyja békén és próbálta magától tartani a
férfiasságát. Iszonyatos düh kerített hatalmába. gyilkos lendülettel indultam
el a férfi felé, aki közben észrevett és értetlenkedve nézett rám. Kate könnyes
szemmel nézett rám, nem vagyok biztos benne, de mintha megkönnyebbülés villant
volna a tekintetébe.
- Harry – suttogta halkan, reménykedő
hangon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése