17. fejezet

Segítség

Telt múlt az idő és én egész héten nem láttam Harryt. Nem tudtam eldönteni, hogy most meg vagy könnyebbülve, vagy csalódott vagyok, mert ilyen gyorsan feladta. Egyszerűen nem értettem magamat. Ez az ember csak fájdalmat tud nekem okozni, én mégis egyfolytában rá gondolok, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Legszívesebben elfelejteném, még a találkozásunk napját is. Bárcsak nem is mertem volna meg, de most már késő bánat. Mióta tudat alatt tisztában vagyok vele, hogy itt van, a környéken csak rá tudok gondolni. Éppen ezért az elmúlt héten nem vállaltam munkát, de Andy kezdett bepöccenni így kénytelen voltam ma estére elvállalni, bár semmi kedvem nem volt hozzá. Féltem elszúrok valamit, mert a gondolataim folyton folyvást elkalandoztak. Próbáltam elterelni a gondolataimat, így minden este buliban voltam, ami nálam nagyon szokatlan. Ráadásul az egyik este úgy beszívtam, hogy másnap egész nap hánytam. Megfogadtam, többet nem fogok ennyi drogot magamba szippantani, de pontosan tudtam, nem fogom betartani. Sajnos. Este szépen kicsinosítottam magam, majd elindultam a megadott címre. Fél óra múlva már a hotel előtt voltam és mély lélegzetet vettem. Nem akartam oda bemenni. Egyre jobban utáltam ezt a munkát. Azzal tartottam magamban az életet, ha nem dolgozom, akkor kitesznek az utcára. Ezt pedig semmiképp sem szeretném. Vettem még egy utolsó lélegzetet, majd erőt vettem magamon és megindultam a bejárat felé. Szerencsére nem kellett odamennem a recepcióshoz, mert megmondták a szoba számát, így rögtön felmehettem. Tíz perc múlva az adott szoba előtt toporogtam, megpróbáltam magamba bátorságot önteni, de nem ment. Ismét Harry képe jelent meg lelki szemeim előtt, de gyorsan elhessegettem, majd felemeltem a kezem és erőteljesen kopogtattam. Szinte azonnal kinyílt az ajtó, olyan mintha ott állt volna mögötte.

- Szia, szépségem – húzott magához. Nem volt épp egy szépség. Kicsit már őszült és eléggé pocakot növesztett. Tipikus olyannak tűnt, aki velem csalja meg szerető feleségét, miközben ő otthon várja gyermekével együtt. nagyot sóhajtottam. Élvezetes egy este lesz. – Úgy vélem ne fecséreljük tovább a szót. Több pózt is ki akarok próbálni ezzel a gyönyörű testtel. – ijedtemben gyorsabban vettem a levegőt. Eddig még senki sem igényelte, hogy egy este többször is lefeküdjek vele. Hogy fogom én ezt kibírni? Egy alkalom is kész rémálom, hát még több. mosolyt kényszerítettem ajkaimra, úgy válaszoltam.

- Hát akkor válasszon ki közülük egyet, mert nincs mindegyikre időm. – tudtam bunkón hangzik az, amit mondok, de nem érdekelt. Szavaim hatására a vigyorgó képből egy dühös férfié lett. Ijedtemben hátrálni kezdtem, de megragadta a karomat és visszahúzott magához.

- Te azt csinálod, amit én mondok. nem te döntöd el, mire van időd világos – belemarkolt a hajamba és úgy fordította maga felé a fejemet, hogy a szemembe tudjon nézni – Ha szükséges kikötözlek és akkor egészen biztosan nem fogsz sehova menni – tekintetem láttán elnevette magát. próbáltam kiszabadulni, de olyan erősen fogta a hajamat. A fájdalomtól könnyek szöktek a szemembe, mire a férfi megint mérges lett. nem adtam engedélyt a sírásra – ezzel akkora pofont adott, hogy elestem, így most már előtte térdeltem. Megint szélesen elvigyorodott, majd kigombolta a farmerjét és elém tolta férfiasságát. undorodva fordultam el mire kaptam még egy pofont. Segítségért kiáltottam, de ekkor megfogta a hajamat és számba kényszerítette férfiasságát.

Harry:

Úgy döntöttem hagyok Kate-nek egy kis időt és majd megint felkeresem miután átgondolta a dolgokat. talán képes lesz nekem megbocsátani. Tényleg nem akartam megütni és csak reménykedtem benne, hogy ezt ő is meg fogja érteni. Andy-től tudom, hogy egész héten nem ment dolgozni, így kezdtem reménykedni, de mikor egy héttel később felkerestem hiába kopogtam és csöngettem nem nyitott ajtót. Nincs itthon. Hol lehet ilyenkor? Előhalásztam a telefonomat és tárcsáztam Andy számát, aki már gyors híváson volt, így nem kellett vele sokáig szórakoznom.

- Mond – vette fel unottan a telefont. Hát igen. Már őt is untattam a folytonos zaklatásommal, de most ez érdekel a legkevésbé. meg kell tudnom hova ment Kate.

- Nem tudod, hol van Kate? Hiába kopogok, nem nyit ajtót – tértem azonnal a tárgyra, de a túloldalról érkező csönd bizonyította nekem, hogy nagyon is tudta. Ezek szerint dolgozni ment. Most már biztos vagyok benne.

- Éppenséggel tudom – szólalt meg óvatosan. Nem akart feldühíteni, de ő pontosan tudta mennyire utálom, hogy Kate prostiként dolgozik.

- Hol van? – hangom visszafojtott dühről árulkodott, így Andy nem húzta tovább az agyamat és elmondta a címet, még ha nem is szívesen. Amint feljegyeztem a hotel nevét és címét, már be is pattantam az autómba. egész héten nem dolgozott, akkor most mi vitte rá? Ezt nem hiszem el. Dühösen csaptam a kormánykerékre, miközben behajtottam a forgalomba. Nem akarom, hogy Kate már férfiaknak szerezzen örömöt. Nem is értem Andy, hogy gondolta ezt. Elég nyilvánvalóan kifejtettem a véleményemet mikor felkerestem. Ameddig Kate nem fogadta el a munkákat, addig nem volt semmi gond, de most ki tudja, mit csinál azzal a férfival. A gondolatra még a hátamon is felállt a szőr. Mit képzel ez a nőszemély magáról? Lehet azt hitte, hogy visszamentem Londonba őt pedig itt hagytam. Ha tényleg ez járt abban a csinos kis fejecskéjében, akkor nagyon nagyot tévedett. De nem csak ebben. Nem fogom hagyni, hogy ezen túl más férfi hozzá érjen akárcsak egy ujjal is. Csikorgó kerekekkel fékeztem le a szálloda előtt, majd nagy léptekkel keresztülrohantam a hallon keresztül. Egyre jobban munkálkodott bennem a düh és az elkeseredettség. Miért csinálja ezt Kate? Nem tudja, mit érzek, iránta vagy csak egyszerűen nem érdekli? Már nem messze voltam a szobától mikor egy puffanást hallottam, majd kétségbeesett kiabálást. A hangoktól megdermedtem. A hang olyan, mint Kate bársonyos hangja, de egészen biztosan nem a gyönyörtől kiáltozik. Kétszer gyorsabbra ösztönöztem lépteimet, majd mikor odaértem az ajtóhoz, most már hallottam a sírást is, míg fickó nevetett.  Dühöngve rontottam be a szobába, de amint odabent láttam megdermesztett. A fickó Kate haját tépte miközben ő sírva rimánkodott, hogy hagyja békén és próbálta magától tartani a férfiasságát. Iszonyatos düh kerített hatalmába. gyilkos lendülettel indultam el a férfi felé, aki közben észrevett és értetlenkedve nézett rám. Kate könnyes szemmel nézett rám, nem vagyok biztos benne, de mintha megkönnyebbülés villant volna a tekintetébe.

- Harry – suttogta halkan, reménykedő hangon.