14. fejezet

Csalódtam benned

Még mindig Andy komoly hangja visszhangzott a fejemben. Nagyon féltem. Kár lett volna tagadni. Nagyon féltem, hogy elveszítem a munkám és vele együtt a lakásom. Harry tényleg képes volt bepanaszolni? Remélem azt nem mondta el, hogy szedtem is be anyagot tegnap. Igazság szerint nem tartottam Harryt ekkora szemétnek. Még akkor, se ha megfenyegetett. Hamarabb odaértem Andy irodájához, mint számítottam rá. Nem bántam volna, ha mondjuk, még egy olyan öt órát sétálok és csak aztán értem volna oda. Mély lélegzetet vettem és bekopogtam.

- Gyere – hallom meg Andy erőteljes hangját. Még egyszer veszek egy mély lélegzetet, majd benyitok és abban a pillanatban még a vér is meghűl bennem. Harry ült az íróasztallal szemben. Félve léptem be az irodába. Andy amint beléptem fölpillantott. – Na, végre. Már azt hittem, nem is jössz – jeges rémület futott végig a gerincemen, de próbáltam nem kimutatni a félelmemet.

- Siettem, ahogy tudtam – védekeztem, de úgy tűnik feleslegesen, mert Andy máris újból Harry felé fordította a figyelmét.

- Akkor megegyeztünk? – ismertem ezt a nézést. Nem régóta ismerem Andyt, de ezt a nézést már rengetegszer láttam. Akkor szokta használni, ha épp egy hatalmas üzletet kötött. Ezzel nézett rám mikor legelőször jártam az irodájában.

- Természetesen – ezek ketten úgy beszélgettek mintha nem is lennék itt. Volt egy olyan érzésem, hogy rólam is szó volt.

- Mit akartál velem beszélni? – vettem végül elég bátorságot, hogy meg tudjak szólalni. Andy nemtörődöm arckifejezéssel fordult felém.

- Ülj le – mutatott a másik székre, ami közvetlenül Harry mellett foglalt helyet. Amint leültem észrevettem Harry kaján vigyorát, amiből rögtön leszűrtem valami nem éppen kedvező dolgok fogok hallani nemsokára.

- Kötöttem egy üzletet Harryvel – kezdett bele Andy. Megint hideg borzongás futott végig a gerincemen, amint szerintem Harry is észrevett, mert széles mosolyra húzta a száját.  – Megkért rá, hogy a mai napot töltsed vele, mert a tegnap estét nagyon élvezte és háromszor annyit fizetne érte – hirtelenjében a tüdőmből minden levegő kiszállt. Ez nem lehet igaz. Erre Harry sem lenne képes. Ennél még az is jobb lenne, ha kirúgnának. Nem akarom vele tölteni ezt a napot és ezt ő pontosan tudja. Egyáltalán mióta tegezi ő Harryt. Eddig minden ügyfelét magázott. Kezdtem igazán kétségbe esni.

- Ezt nem mondhatja komolyan – nyögtem ki végül. Andy méreg arccal fordult felém, amiből arra következtettem, hogy most eléggé felhúzta magát szavaimon.

- Neked az a dolgod, hogy az ügyfeleink minden kívánságait kielégítsd. Most nincs itt az ideje a veszekedésnek – legyintett egyet. – Már ki is fizette az egész napot, szóval nincs mit tenned. Vele kell mennem. Ügy lezárva – most éreztem először mióta ezt a munkát csinálom, hogy nem fogom tudni végigcsinálni - Ezzel az emberrel egyszerűen képtelen vagyok az egész napot tölteni, de nem éppen úgy néz ki, mintha lenne más választásom. Még mindig szükségem van a munkámra, még akkor is, ha nem éppen tetszik és emiatt megijedek. Félek, mert lefogadom Harry minden adandó alkalmat ki fog használni, hogy a közelembe tudjon férkőzni.

- Mehetünk? – érintette meg Harry a vállamat, amitől összerázkódtam. Még mindig szélesen vigyorgott, ezzel jelezve, hogy élvezi az itt történteket. Legszívesebben behúztam volna neki, ezzel is letörölve azt a vigyor a képéről. Miközben felálltam feltűnően végig mérte a testemet. Kezdtem igazán dühös lenni és ezt ő is észrevette, de még nem csinálhatok cirkuszt. Addig legalább ki kell bírnom, míg Andy közelében vagyunk, utána minden haragomat kiadom. Láttam Harry szemén, hogy ezt ő is sejti, sőt mulattatja.

- Jó szórakozást – kiáltott még utánunk Andy, de egyikőnk sem törődött vele különösebben. Mind a ketten bele voltunk merülve a gondolatainkba. Úgy mozogtam, mint egy bábu. Még mindig nem tudtam elhinni, hogy pont ez velem történik meg. Ilyen egyszerűen nincs.  Ez nem velem történik meg. ez egy álom. Már a kocsiban ültünk mikor kezdtem már egy kicsit feloldódni és igazán dühös lenni. Most jutott el igazán a tudatomig, mit művel Harry.

- Mégis mit képzelsz te magadról? – kezdtem el üvölteni. Nem fogom hagyni, hogy azt képzelje, magáról mindent megtehet, azért mert híres.

- Miért? – kérdezett vissza flegmán. Úgy csinál, mint aki nem érti a kérdést, de ezzel nem tudott etetni. Pontosan tudom, hogy mennyire élvezi a helyzetet. A szeme elárulja. Ismerem már annyira, hogy ezt tudjam.

- Nagyon jól tudod, hogy nem akartam veled találkozni. Alig vártam, hogy lelépjek a házból. Miért csinálod ezt? Mire jó ez neked? Miért jó, hogy kínozhatsz? Mit élvezel ebbe? Neked nincsen szíved? Nem emlékszem, hogy régen is ilyen kegyetlen lettél volna, de az is lehet, hogy csak titkoltad. Ez.. – itt elakadtam, mert Harry akkorát fékezett, hogy előre estem, mert nem voltam bekötve. Villámló tekintettel fordult felém.

- Nincs jogod így beszélni velem – hangja halk, de vészjósló volt – Egyenlőre még azt kell csinálnod amit én mondok, és nem azt amit te jónak látsz. Egyébként meg csak beszélni akartam veled, de ha nem hagyod abba sztiptizelned is kell – nagyot nyeltem félelmemben. Harrynek ezt az oldalát egyáltalán nem ismertem. Mit akarhat tőlem? Miért fenyeget? Régen sosem tett volna ilyet. Mi történt vele az elmúlt időszakban?

- Miről akartál velem beszélni? – próbáltam nyugodt hangot megütni vele, de a hangom megbicsaklott és ezt szemlátomás ő is észrevette, sőt szórakozott rajta. Örül neki, hogy meg tudott félemlíteni. Kezdek kételkedni abban, hogy ő valóban Harry. Régen nem élvezte volna ennyire, hogy fájdalmat okoz nekem.

- Először is nagyot csalódtam benned – a döbbenettől az állam a padlót súrolta. Még ő csalódott bennem?

- Miért? – nyögtem ki nagy nehezen. Harrynél itt szakadt el a cérna. Teli torokból elkezdett üvölteni.

- Még azt kérdezed miért? Vedd már észre magad. Drogozol és egy rohadt kúrva vagy. Szerinted mit éreznének a szüleid? Örülnének neki, hogy a lányuk az utcán illegeti magát? Nem számít, hogy idős vagy fiatal? Képes vagy mindenkivel lefeküdni? Akkor velem miért nem? Mióta lettél válogatós? De tudod mit? Ezen túl én is elvárom, hogy a pénzemért leszopj, addig is csöndben maradsz – nem bírtam tovább. Tenyerem egy hatalmas pofon kíséretében érkezett meg Harry arcán. Harry ettől még mérgesebb lesz. Kezdtem azt érezni, hogy elveszítette a kontrolt a saját teste felett. Harry felemelte a kezét és akkorát vágott az arcomba, hogy a fejem hátrabicsaklott. Amilyen gyorsan csak tudtam kiszálltam az autóból és futásnak eredtem. Sosem gondoltam volna, hogy képes kezet emelni rám. Most jött el az a pont, hogy igazán félek tőle. Félek, mert évek óta nem láttam, félek, mert eddig soha nem emelt kezet rám és félek, mert még mindig szeretem. Ettől ijedtem meg a legjobban.

- Kate, várj – ez Harry. Még gyorsabban kezdek futni, de nem vettem észre az előttem heverő ágat és hasra esek bennem. Nem bírom tovább elkezdtem zokogni és ebben a pillanatban ért utol Harry.