7. fejezet

Teljesen egyedül

Másnap reggel gondolataimba merülve ültem az ágyamon. Elmerülő gondolataimat a telefonom csörgése szakította félve. Legszívesebben nem vettem fel volna fel mert semmi kedvem nem volt most bárkivel beszélni. Volt elég gondom így is, de amikor megláttam Andy számát a kijelzőn rögtön felkaptam.
- Igen? - szóltam bele nyugodtnak tettetett hangon.Volt egy olyan érzésem, hogy nem lenne jó ha ma is elmennék dolgozni  tegnapiak után, de aztán átgondoltam, hogy tulajdonképpen nekem most jobban kell a pénz mint bármikor mert nagy a valószínűsége, hogy utcára kerülök. Pénz nélkül pedig nincsenek túl jó esélyeim.
- Végre, hogy felvetted. Mi tartott ilyen sokáig? - szólt bele  telefonba mérgesen Andy. Gyorsan kutakodtam az agyamban valami hihető magyarázat után. Azt mégsem mondhattam, hogy nincsen kedvem dolgozni mivel még egy napot dolgoztam és az sem sikerült valami jól. Ha most előállnék egy kifogással egészen biztos, hogy hamarosan munkanélküli lennék.
- Zuhany alatt voltam - böktem ki az első ötletet ami eszembe jutott. A vonal végén csönd volt és szinte biztosra vettem, hogy azt mérlegeli mennyire hihet nekem, de nem nagyon érdekelt, elvégre semmi köze hozzá, hogy én mit csinálok és nagyon szeretném ha ez így is maradna.
- Munkám van a számodra - vágott bele rögtön a közepébe. Már csak abban reménykedtem, hogy nem a tegnapi pasi kereste fel ismét mert ő volt az utolsó akit ebben a pillanatban látni akartam. - A srác nemrég költözött ide és szeretne egy kicsit szórakozni. Rád gondoltam. Azt kérte, hogy sima farmert és felsőt vegyél fel és ne cicomázd ki magadat. Értve vagyok? - Andy sosem kertel. Viszont volt egy kérdés amit mindenképpen fel akartam neki tenni és csak reménykedni tudtam benne, hogy igen lesz a válasz.
- Fiatal? - vettem végre  bátorságot, hogy megkérdezzem. Visszafojtott lélegzettel vártam Andy válaszát, de a vonal végén csönd honolt. Épp meg akartam ismételni a kérdést mikor végre megszólalt.
- Mit számít az. Neked az a dolgod, hogy elszórakoztasd akár fiatal akár idős, ha ez nem tetszik akkor jobb ha búcsút mondunk egymásnak. Megértetted? - basszus, felidegesítettem. Egyáltalán nem ez volt a célom, csak meg akartam tudni, hogy mire számítsak, erre ő már rögtön ki akar rúgni, még ha nem is fogalmazott ilyen pontosan, de a hangszínéből rögtön tudtam, hogy még egy kérdés és szedhetem a sátorfámat, azt pedig nem akartam. Nagyon kellett a pénz.
- Megértettem - válaszoltam végül csendes hangon. Nem akartam megint felidegesíteni a kérdéseimmel, de attól tartok, hogy ez hamarabb be fog következni mint én azt gondolnám és akkor biztos elveszítem a munkámat. Miért kellett magamat ilyen nehéz helyzetbe hoznom?
- Remek. Este hétre kell a helyszínen lenned, már átküldtem E-mailban a címet. Jó szórakozást - ezzel le is tette a telefont. Haragszik, egyből ez jutott az eszembe. Eddig mindig kedves volt velem, de lehet, hogy csak azért, hogy megnyerjen magának és most már ő is úgy kezelhet mint egy kurvát amit nem is csodálok. Magamnak köszönhetek mindent. Szétnéztem a lakásban amit most úgy éreztem jobb lenne ha meg tudnék osztani valakivel és el tudnám mondani a bánatomat valakinek. Régen anyával sokat beszélgettünk, ő volt azaz ember akinek mindent fenntartás nélkül el mertem mondani. Mindig megértő volt velem és ha szomorú voltam mindig felvidított. Elvégre ez  az édesanyák dolga, nem? Ekkor döbbentem rá, hogy mennyire hiányoznak nekem azok az idők mikor még nem kellett miattam szégyenkezniük. Legszívesebben visszapörgehetném az időt egészen addig míg  apámmal össze nem vesztem és eljöttem otthonról. Most így utólag belegondolva sok mindent másképp csinálnék és akkor most nem érezném magam ilyen egyedül. Ez a magány kezd felemészteni és ettől megijedtem. Mindig is szerettem egyedül lenni mert akkor tudtam gondolkozni, de most, hogy minden nap egyedül fekszem és kelek már kezd ez a magány felemészteni. Nem bírom elviselni ha ilyen csönd van. Hirtelen ötlettől vezérelve felkaptam a telefonomat és tárcsáztam Amber számát, de mielőtt felhívtam volna megnéztem mennyi az idő. Még korán van ahhoz, hogy elkezdjek estére készülődni ezért tárcsáztam a számot. Olyan sokáig csörgött, hogy már azt hittem fel sem fogja venni, de amikor már arra készültem, hogy leteszem Amber szólt bele a telefonba lihegve.
- Igen? - szólt bele a telefonba zihálva. Valamiért azaz érzés kerített hatalmába, hogy nagyon is munka közben kaptam el. Mély lélegzetet vettem és megszólaltam mielőtt még azt hiszi, hogy szórakozom.
- Szia Amber! Rosszkor hívlak?
- Hát eléggé munka közben vagyok, de azért mond nyugodtan - kicsit furcsálltam, hogy a pasi akivel éppen kavar csak így megengedi neki, hogy telefonálgasson, de most ez érdekelt legkevésbé. A lényeg, hogy felvette a telefont.
- Nincs kedved találkozni velem? Idegőrlő itthon ülni egyedül - a vonal túlsó végén csend honolt ami azt jelentette, hogy átfutotta a napi rendjét.
- Menjünk el este Benito bulijába. Jó? Most nem tudok menni mert egymás után három munkám is van, ezért nem tudok most elmenni - meghökkentem. Három munka egymás után? Hogyhogy soha nem kapott el még semmit? Nem is értem, hogyan képes ilyen életet élni, én egyszeri alkalom után is hulla fáradt voltam. Hármat egymás után biztosan nem bírnék végig csinálni, de az is lehet, ha beletanulok akkor már nekem sem fog gondot okozni.
- Rendben, menjünk, de csak később tudok menni, mert hétkor kell találkoznom valakivel - egyeztem bele végül, bár egy kicsit csalódott voltam, hogy nem tudott velem most találkozni, de ha jobban belegondolok jobb ha este találkozunk mert legalább eltereli az este történtekről a gondolataimat, ami ha jobban belegondolok jobb lesz. Nem akarok megint egyedül haza jönni a "munkám" után. Miután letettük a telefont csendben ültem a néma lakásban és azon gondolkoztam, hogy milyen lett volna az életem, ha Harryvel együtt maradunk.