Ki fogom bírni?
Hangos dörömbölésre ébredtem. Kinyitottam a szememet és fáradtan felültem az ágyban. Olyan fáradtnak éreztem magamat mint aki már egy hete nem aludt. Az új munkám eléggé kikészített, már ha ezt munkának lehet nevezni. Nagy nehezen feltápászkodtam az ágyról majd megindultam az ajtó felé, de mielőtt még kinyitottam volna végig néztem magamon. Szörnyen néztem ki. még mindig az a ruha volt rajtam amit tegnap este viseltem, felgyűrődött az alvástól és ezáltal úgy nézett ki mintha egy kutya szájából húzták volna ki. Önbíráló gondolataimat megint hangos dörömbölés szakította félbe. Bosszúsan néztem a még mindig csukott ajtóra, de mielőtt kinyitottam volna bementem a fürdőszobába. Levettem a gyűrött ruhámat, fogat mostam, megfésülködtem. Mire mindennel végeztem megint kopogtattak, de ezúttal már hosszabban és hangosabban.
- Megyek már - szóltam ki bosszúsan. Kiléptem a fürdőszobából még mindig meztelenül majd odaléptem a szekrényemhez és kivettem a köntösömet. Megpróbálom gyorsan lerázni az illetőt és visszafeküdni még egy kicsit aludni. Amint kinyitottam az ajtót nagy meglepetés fogadott.
- Te mit keresel itt? - találtam meg végül a hangom. Még a vér is meghűlt bennem mikor megláttam, hogy Daren áll az ajtóban. Mégis mit akar tőlem? Még nem telt le az egy hét amit haladékként adott.
- Beszélnem kell veled - a hangja szokatlanul komoly volt ami megrémisztett. Daren mindig mindent viccként fogott fel és egyáltalán nem érdekelte, hogy ezzel kinek okoz fájdalmat.
- Miről? - kérdeztem remegő hangon. Kezdtem megijedni és ez a hangomon is észrevehető volt. Volt egy olyan érzésem, hogy most olyan hírt fog közölni ami nekem nem fog tetszeni és ettől megijedtem. Féltem, hogy megint azzal rukkol elő, hogy el kell hagynom a házat. Nem akarok megint emiatt aggódni.
- Eladtam a házat - minden egyes szava tűszúrásként ért. Ezt nem mondhatja komolyan - Az új tulajdonos viszont nem lesz olyan jó szívű veled mint én. Szóval jobban teszed ha egy-két napon belül rendezed a tartozásodat mert különben nem sokáig fogsz már a házban lakni - olyan higgadtan hozta a tudomásomra azt, hogy lehet nemsokára utcára kerülök mint egy hétköznapi dolgot. Legalább valamiféle megbánást tükrözhetne a szeme, de semmi. Hidegen hagyja, hogy mi lesz velem. - Ő nem fogja hagyni, hogy a testeddel fizesd ki a tartozásodat ahogyan velem tetted - nem bírtam tovább. Tenyerem egy hatalmas ütést mért az arcára. Annyira meglepődött, hogy egy pillanatig hátra is tántorodott, de nem tartott sokáig a meglepettsége. Máris támadásba lendült.- Talán nem így volt? Nyugodtan tagadd le, hogy készséggel ágyba bújtál velem azért, hogy adjak még haladékot. Nem így volt? - meg sem várta a válaszomat csak indult kifelé a lakásból, de mielőtt végleg kilépett volna még utoljára visszafordult. - Ja, hogy tudd. Tud arról miért is feküdtél le velem - ezzel nagy ajtócsapódással magara hagyott az apró lakásban. A szemem sarából szép lassan elkezdtek csorogni a könnyek, míg végül zokogásban nem törtem ki. Miért kell nekem mindig ilyen szemét pasikkal kezdenem? Ekkor az agyam leghátsobb zugából előbukkant egy emlék amikor még nem gondolkoztam így a férfiakról.
*Visszaemlékezés*
- Milyen fagyit kérsz kicsim? - mosolygott rám egy göndör hajú és zöld szemű srác. Úgy éreztem, hogy maga a csoda, hogy egy ilyen fiú egyáltalán észrevett engem. Harry mindig azt tartja szem előtt mi okoz nekem a legnagyobb örömöt. Életemnél is jobban szeretem ezt a fiút és ezt ő is tudja.
- Epreset kérek - öleltem magamhoz mosolyogva. Miután Harry megrendelte a fagyikat mosolyogva megfogta a kezemet és odavezetett egy félreeső asztalhoz. Kihúzta nekem a széket, majd ő is leült. Míg vártuk a fagyinkat hozzám hajolt és szenvedélyesen megcsókolt. Egyre joban beleéltük magunkat mikor torokköszörülést hallottunk közvetlenül az asztalunk mellett.
- Itt van egy csokis és egy epres fagyi - nézett ránk műmosollyal a pincérnő. Harry megvárta míg elmegy aztán odahajolt a fülemhez és belesuttogott egy szót amitől még a hátamon is felállt a szőr izgalmamban.
- Kívánlak - Harry már régóta megpróbált lefeküdni velem, de mindig felhoztam egy kifogást, de egy idő után megmondtam neki, hogy nem állok még készen rá és utána nem is próbálkozott. Egészen mostanáig. Most már én is késznek érzetem magamat ezért visszasúgtam neki.
- Én is kívánlak - éreztem, hogy szavaimra izgatottság fut végig a testén.
- Akkor menjünk - állt fel az asztaltól. Meg akarta fogni a kezem, hogy engem is felhúzzon, de én megráztam a fejemet és megfogtam a kanalamat.
- Nem hagyom itt a kedvenc fagyimat - olyan fejet vágott, hogy muszáj volt elnevetnem magamat. Nem szólt semmit csak vissza ült a helyére és megvárta míg be nem fejezet az evés. Amint kiürült a kelyhem, ismét felállt.
- Most már mehetünk? - kérdezte izgatottságtól reked hangon, hogy egy kicsit kínozzam még végig húztam a nyelvemet a kanálon vagy háromszor majd végül felálltam.
- Mehetünk - fogtam meg a kezét és kezdtem el húzni a házunk felé.
- Ezt még vissza kapod, kislány - súgta még bele a fülembe míg belemarkolt a fenekembe. Kéjes borzongás futott végig a gerincemen amit Harry is észrevett és halnak elkezdett nevetni. Ezután egyikünk sem szólalt meg. csöndben sétáltunk vissza egészen a házunkig.
*Visszaemlékezés vége*
Azon az estén vesztettem el a szüzességem és akkor abban a pillanatban voltam a világon a legboldogabb. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer meg fogom bánni ezt a lépést, de eljött ez az időszak is. Most életemben először bánom, hogy nem másképp alakult az életem. Ha nem lettem volna szerelmes akkor talán soha nem jutottam volna eddig a pontig. Most az egyszer kérdőjelezem meg magamban, hogy végig fogom-e tudni csinálni. Most már elég kétségem van efelől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése