Erőszakos kliens
A telefonhívás után olyan izgatott
lettem, hogy alig bírtam megmaradni a seggemen. Vajon milyen lesz az első
kliensem? Jól néz ki? Öreg vagy fiatal? Ezernyi kérdés motoszkál a fejemben, de
nem sok időm maradt, hogy választ is találjak rájuk. Andy határozottan
kiemelte, hogy a pasi azt szereti, ha a női rövid szoknyába öltöznek, így előkapartam
a szekrényem legaljáról egy olyan ruhát, ami épp, hogy csak eltakartam a
fenekemet. Az egész ruha ezüstszínű volt és jó mély kivágású. Ha ez nem nyeri
el a férfi tetszését, akkor semmi sem. Ennél jobban már egy ruha sem engedi,
hogy kivillantsam a bájaimat. Így is egy olyan kabátot kell felvennem ami,
eltakarja a ruhát, mert semmi kedvem, hogy minden pasi beszóljon, míg oda nem
érek a szállodához. Találtam egy fekete hosszú kabátot, amit még a szüleim
vettek nekem. Erre a gondolatra rengeteg emlék tódult az agyamba, de nem
engedtem szabadon őket. Most nem akartam erre gondolni elvégre dolgozni megyek,
és ha ezekkel a gondolatokkal indulok el a munkába, akkor egészen biztosan nem
fogom tudni végig csinálni ezt az egészet. Koncentrálnom kell. Ezt ismételgettem
egészen addig, míg oda nem értem a szállodához. Ilyen helyekre biztosan csak a
dúsgazdagok járnak. Én ilyen helyet még akkor sem engedhetnék meg magamnak, ha
öt évig egyfolytában dolgoznék. Ezek az emberek többet költenek egy éjszakáért
egy szállodában, mint én egész fél évben a kajámra. Elhessegettem a zavaró
gondolatokat és a feladatomra koncentráltam. 504-es szobába kel mennem, ami az
ötödik emeleten van. Remélem, senkivel nem találkozom a liftben, mert egészen
biztosan tudni fogja, hogy nem innen való vagyok, de mint mindig most sem volt
szerencsém. Egy fiatal srác lépett be a liftbe és feltűnően végig mért. Nem
szóltam semmit, de magamban azon bosszankodtam, hogy miért bámul ilyen nyíltan.
Végre valahára megérkeztem az ötödik emeletre, de éreztem magamon a srác
pillantását. Van egy olyan érzésem, hogy a seggemet nézi, de nem foglalkoztam
vele. Kevés keresgélés után megtaláltam az 504-es szobát. Halkan bekopogtam és
vártam, hogy kinyissák az ajtót. Pár percen belül már nyílt is az ajtó és egy ötvenes
éveiben járó, kopasz férfi nyitott ajtót. Nagyot nyeltem és azon imádkoztam,
hogy ne ő legyen a kliensem.
- Jó estét – köszöntem illedelmesen.
- Jó estét. Már vártalak. Gyere
beljebb – ha eddig bármiféle reményem is volt afelől, hogy nem ő az, akihez
jöttem most elillant. – Add ide a kabátod és foglalj helyet – mutatott a
kanapéra. Amint levettem a kabátomat nem kerülte el a figyelmemet, hogy eléggé
megnézte magának a dekoltázsomat és a fenekemet takaró anyagot. Úgy érzem
magam, mint egy falat hús, amit méregetni szoktak mielőtt még megeszik. Miért
kell így bámulnia? Miután helyet foglaltam körül néztem a szobában. Úgy érzem
magam ebben a környezetben, mint egy hercegnő, mondjuk, akkor jobban érezném magamat,
ha nem ezzel az emberrel kéne itt lennem.
- Nagyon csini a ruhája – szólalt meg
ismét, majd folytatta – Az este folyamán hívjon nyugodtan Carlo-nak. Azt
akarom, hogyha elélvezel, akkor ezt a nevet kiálltasd – a fejem kezdett vöröses
árnyalatot ölteni, de nem szóltam semmit csak bólintottam. Nem voltam hozzá
szokva, hogy valaki ilyen nyíltan beszéljen velem a szexről.
- Kérsz, egy italt mielőtt elkezdjük?
– ezen egy kicsit elgondolkoztam, mert jól esett volna egy ital, de nem akartam
húzni az időt. Minél előbb túl akartam esni rajta ezért inkább gyorsan
megráztam a fejemet. Erre Carlo közel csúszott hozzá a kanapén majd a kezét a
ruhám alá csúsztatta száját pedig az ajkaimra nyomta.
Két óra múlva már sebtében
öltözködtem. Már alig vártam, hogy eltűnjek erről a helyről. Ez még annál is
rosszabb volt, mint amire számítottam. Ki gondolta volna, hogy ilyen nehéz lesz
egy vad idegennel ágyba bújni?
- Hova sietsz kislány? – nem
válaszoltam semmit csak megálltam az ágy szélénél és vártam, hogy végre
megkapjam a pénz és eltűnhessek innen.
- Az egyik barátommal találkozom –
szólaltam meg, végül mert volt egy olyan érzésem, hogy addig nem fogja odaadni
a pénzem, míg nem, válaszolok. Legközelebb előbb kérem a pénz, fogadtam meg
magamban.
- Ez engem nem érdekel. Fizettem
neked azért, hogy velem töltsd az idődet – a hideg rázott ki ettől a hangtól.
Nem akarok még több időt vele tölteni. Alig vártam már, hogy eltűnjek innen és
ez az ember nem akar elengedni. – De tudod mit? Megkönyörülök rajtad, de
cserébe máskor is téged kérlek és kétszer annyi időt kell eltöltened velem,
mint most. Megértetted? – nem akartam vele több időt tölteni. Majd beszélek
Andyvel, biztosan megérti, de most inkább csak bólintok. – Nem hallom – emelte
fel a hangját.
- Rendben – nyögtem ki ezt az
egyetlen szót. Miért kell ilyen bunkónak lennie? Mondjuk az is lehet, hogy én
nem szoktam még ehhez hozzá. Carlo felállt az ágyról még mindig meztelenül és
odament a nadrág zsebéhez és kihúzta belőle a munkám gyümölcsét. Valamiért
mégsem éreztem magam elégedettnek. Nem akartam többet ezt csinálni viszont
muszáj pénzt szereznem, mert különben kitesznek az albérletből, szakmám pedig
nincsen. Ezek szerint jobb lesz, ha hozzá szokok.
- Tessék, itt van – nyújtotta át a
pénz, de amint érte nyúltam megfogta a karomat és magához rántott. Annyira
megijedtem ettől a hirtelen mozdulattól, hogy el akartam húzódni, de ő nem
engedett.
- Ajánlom, hogy betartsd a szavad te
kis kurva köpte felém a szavakat – Ha nem nagyon megbánhatod. Világos? – amint
bólintottam magához húzott és erősen megcsókolt. Legszívesebben elhánytam volna
magamat, de nem csináltam semmit. Még tíz perc kínlódás után végre elengedett
és oda adta a pénz – Várni foglak – szólt még oda nekem búcsúzóul. Amilyen
gyorsan csak tudtam elhagytam a szobát. még a liftre se volt türelmem várni
inkább lerohantam a lépcsőn. Már a földszinten jártam mikor eszembe jutott,
hogy fent hagytam a kabátomat és odakint szakad az eső, és ha ez még nem lenne,
elég mindenki undorodva néz rám. Szégyenkezve indultam el a szakadó esőben
hazafelé, de az úton már nem bírtam tovább és megeredtek a könnyeim. Hogy fogom
én ezt végig csinálni? Ez az egy alkalom olyan rossz élmény volt, hogy
legszívesebben világgá futnék, de azt nem tehetem. Sajnos. Mit tegyek? Képes
leszek hozzá szokni ehhez az élethez? Gondolataimat egy csávó fütyörészése
zavarta meg.
- Hé, cica. Jössz egy menetre? –
amint ezt kimondta a társaságában lévő fiúk mind elkezdtek röhögni mintha olyan
vicces dolgot mondott volna.
- Kösz, éjszakára már elég menetem
volt – ezzel ott hagytam a döbbent fiút. Még magamon is meglepődtem, hogy mi
csúszott ki a számon. Úgy látszik, aki utcalány lesz annak, mindenkinek ilyen
nagy a szája. Amber is simán megvédi magát, akkor nekem miért kéne eltűrnöm
azt, hogy engem lenézzenek és kinevessenek. Mire hazaértem ez a győzelmi mámor
már régen elillant. Egyedül csak arra tudtam gondolni, hogy teljesen egyedül
vagyok és egy darabig egyedül is maradok és ezt csak magamnak köszönhetem.
Senki másnak.