Kórházban
Reggel a telefonom csörgésére
ébredtem. Felemeltem a fejemet, de rögtön vissza is ejtettem a párnára, mert
úgy éreztem, hogy menten szétrobban a fejem. Ez borzalmas. Mennyit ittam én az
este? Alig vannak emlékfoszlányaim. Arra még emlékszem, hogy Benito adott
valami pici bogyót és még az rémlik, hogy nagyon drága volt és emiatt tartozom
neki, de szerencsére aranyos volt. Nem követelte rögtön rajtam a tartozásomat.
Még annyi rémlik, hogy megígérem, neki még a héten visszafizetem, de ez minden.
Semmi másra nem emlékszem. A telefon ismét hangos zenélésbe kezdett. Fejemre
húztam a párnát, mert nem bírtam elviselni ezt az éles hangot. Miért nem fogják
föl, hogy nem akarok senkivel sem beszélni? Mit akarnak tőlem korán reggel?
Végre elhallgatott ez az iszonyatos hang, de nem tartott sokáig az örömöm, mert
ismét megszólalt. Valaki nagyon el akar érni. Nagy nehezen feltápászkodom az ágyból
és megindulok a hang forrása felé. Megint elhallgatott, de másodperceken belül
ismét megszólal. Dühösen kotorászom a táskámban a készülék után.
- Mi van? – vettem fel morcosan mikor
végre nagy nehezen megtaláltam a sipákoló készüléket. Már kezdett az agyamra
menni ez a csengőhang.
- Milyen morcos vagy ma reggel –
szólt bele vidámat Benito. Nagyot sóhajtottam. Legszívesebben most elküldeném
melegebb éghajlatra, de mivel tegnap rendes volt velem inkább nem szólok
semmit. Tőle még az is kitelne, hogy most azonnal kérné a bogyók árát, de nekem
most egy fityingem sincsen, és ki tudja, mit követelne a tartozás fejében.
- Nekem még korán van. Miért hívtál? –
próbáltam szívélyesen beszélni vele, de ez nem nagyon sikerült. Nem tehetek
róla, de reggel mindig egy kicsit morcos vagyok. Aki ismer, az nagyon jól
tudja.
- Van egy kis gond – a hangja most
szokatlanul komoly volt, aminek hatására a szívem összefacsarodott. Mi
történhetett? Tegnap történt valami? Vagy ma? Nemi igazán emlékszem semmire és
ez most mindennél jobban idegesít. Remélem nem valami komoly, de mivel Benito
nem szólalt meg többet én kérdeztem meg tőle remegő hangon.
- Mi történt? – nem akartam, hogy a
hangom megremegjen, miközben megkérdezem tőle, de nem tudtam kontrollálni magamat. Azaz érzésem, hogy olyan fogok hallani, amit nem, akarok. Ebben a
percben megjelent lelki szemeim előtt a szüleim arca. Istenem csak add, hogy ne
velük legyen valami gond.
- Amber kórházba került – hirtelen egyszerre
megkönnyebbültem, de amint ezen túl volt ismét kétségbe estem. Örülök, mert nem
a szüleimmel történt valami és aggódom, mert Amber került kórházba. Mi
történhetett vele? Ezer nyugtalanító kép kavargott a fejemben és csak remélni
mertem, hogy semmi komoly nem történt a mindig mosolygós barátnőmmel.
- Mi történt vele? – vettem végül a
bátorságot arra, hogy megkérdezzem. Nagyon féltem a választól, de tudnom
kellett.
- Tegnap este össze jött egy hapsival
és felmentek szobára – ezen nem lepődtem meg. Amber midig szeretett bulikon
fiúkkal lógni elvégre ez a szakmája is és tudtommal élvezi is az ilyen estéket.
Mindig attól féltem, hogy elkap valamit valamelyiktől, de Amber csak legyintett
az aggodalmaimra. – Viszont túl jól sikerült az este – úgy éreztem, ha Benito
nem mond gyorsan valamit, akkor én megőrülök.
- Mondjad már Benito – fakadtam ki
végül. Nem bírtam tovább ezt a bizonytalanságot. Tudni akartam, hogy mi történt
a barátnőmmel.
- Túl sok kábítószert szedett be és
életveszéllyel a kórházba került. Nem sok esély van rá, hogy túléli – úgy éreztem
a föld mindjárt kinyílik a lábam alatt és elsüllyedek. Nem akartam elhinni,
hogy a legjobb barátnőm életveszélyben van. Szememben könnyek gyülekeztek.
Miért kellett bevennie annyi gyógyszert? Miért nem hallgatott soha a
figyelmeztetéseimre? Nem bírtam tovább. A könnyeim elkezdtek peregni a szemgödrömből.
– Kate, ott vagy? – hallom meg Benito kétségbeesett kérdését a vonal túlsó
feléről.
- Igen – vettem végre erőt a
válaszhoz. – Melyik kórházba vitték? – kihalásztam a táskámból egy cetlit és
gyorsan lefirkantottam rá a címet. Amilyen gyorsan csak tudtam felöltöztem,
bevettem egy fájdalom csillapított, mert még mindig hasogatott a fejem és
elindultam a megadott címre. Csak remélni tudtam, hogy Amber ezt az egészet
túléli. Nem is tudom, mit csinálnék akkor, ha ő nem lenne nekem. Benito már a
kórház bejáratánál várt mikor oda értem fél órával később. Most nem mosolygott úgy, mint szokott. Két puszival üdvözölt majd beterelt a kórházba. Épp Amber
kórtermébe akartunk bemenni mikor megláttam a doktort elsietni a folyosón.
- Doktor úr – kiáltottam utána,
aminek hatására felkapta a fejét és felém fordul. gyorsan visszajött és
kedvesen rám mosolygott.
- Miben segíthetek? – hirtelen azt
sem tudtam, hogy mit mondjak mikor Benito ezt észrevette kisegített.
- Szeretnénk tudni mi, van azzal a lánnyal,
akit ma behoztak drog túladagolás miatt – visszafojtott lélegzettel vártam a
válaszra.
- Hozzá tartozójuk – megint elkezdtek
a szememből hullani a könnyek. Ugye most nem azt akarja mondani, hogy nem adhat
felvilágosítást, azért mert nem vagyunk rokonok?
- Nem Doktor úr, de kérem. Mondja,
meg mi van a barátnőmmel. Könyörgöm – tettem össze a kezemet. Tudnom kell, mi
van vele bármi áron.
- Rendben. Jöjjenek velem – remegve követtem
őt Amber szobájába. A látvány rettenetes volt. Amber halál sápadt a testére egy
csomó műszer volt rárakva. Nem akartam hinni a szememnek. Sosem gondoltam
volna, hogy egyszer az életben ilyen kiszolgáltatott állapotban látom Ambert.
Mindig is életerős és vidám lány volt, csak remélni tudtam, hogy az a lány még
visszatér hozzánk. – Azt kell, hogy mondjam, nagyon súlyos állapotban van a
barátnője – erre felkaptam a fejemet és az orvos szemébe néztem, ő pedig
folytatta – Ki kellett mosni a gyomrát és kétszer újjá élesztettük. Szerencsére
nem állt meg újra a szíve, de ha megállna, akkor nem tudnánk már mit tenni. A
szívét kikészítette a sok újjá élesztés és csak ártanánk neki. Ezt meg kell
érteniük. A barátnője nagyon súlyos állapotban van. Érte már nem tudunk sok
mindent tenni, csak reménykedünk egy isteni csodában. – ezzel az orvos elhagyta
a kórtermet. Nem bírtam tovább elkezdtem zokogni. Ete nem velünk történik.
- Próbálj meg megnyugodni – suttogta a
fülembe Benito. Olyan jól esett most az ölelése. nem bírnám, ki ha egyedül kéne
végig csinálnom és ezt ő pontosan tudja. – Minden rendbe fog jönni – folytatta most
már hangosabban. Talán igaza van, csak reménykednem kell benne, hogy minden
rendben lesz. Hiszek benne. Ebben a pillanatban szólalt meg a telefonom. Ismeretlen
szám.
- Igen? – szólok bele sírós hangon.
Andy volt a vonal túlsó végén.
- Hallottam mi történt Amberrel –
kezdett bele, de mielőtt reagálhattam volna folytatta – Neked kel ma este
beugranod helyette – azt hittem, hogy ott helyben elájulok ettől a mondattól.
Nem számítottam rá, hogy egyből beledobnak a mély vízbe, de úgy látszik ez így
megy itt.
