Új munkahely
Visszafojtott lélegzettel vártam,
hogy Amber végre felvegye a telefont. Magam sem hittem, hogy élni fogok az
ajánlatával és szinte biztos vagyok benne, hogy őt is meglepetésként fogja
érni, de most mindez nem számít. Szükségem van a pénzre és az nem számít,
hogyan szerzem meg. Már az sem érdekel, hogy egy csepp büszkeségem sem marad,
elvégre azt már rég elvesztettem.
- Igen? – hallom meg Amber csilingelő
hangját. Amber mindig úgy viselkedik, mintha soha nem lenne semmi gondja.
Mindig vidám és a jókedvével másokat is magával ragad. Nem maradt mellette
szomorú ember. Eddig mindig sikerült felvidítania.
- Szia Amber, Kate vagyok. Azért
hívlak, mert múltkor mondtad, hogy tudnál a számomra munkát és szeretném
megkérdezni, hogy még áll-e az ajánlatod – még a telefonon keresztül is
hallottam, hogy mennyire meglepődött. Mindenre számított csak erre nem, főleg
mivel a múltkor eléggé kiakadtam mikor felvetette az ötletet. Kellett neki egy
kis idő mielőtt magához tért a meglepetéstől és válaszolni tudott.
- Persze. Holnap reggel nyolcra
menjél be Andyhez a főnökömhöz. Vele tudod majd megbeszélni a részleteket.
Rendben? – néma örömujjongásban törtem ki. Végre lesz munkám és nem kell a
miatt aggódnom, hogy lesz-e elég pénzem a lakbérre és a napi adagomra. Még egy
kicsit elcsevegtünk majd letettem a telefont. Elgondolkozva néztem a
készüléket. Tényleg képes leszek lefeküdni egy vad idegennel? A pénzért ilyen
messzire el fogok menni? Mi van akkor ha bepánikolok és nem tudom befejezni
azt, amit elkezdtem? Gondolataimat egy gúnyos hang szakította félbe.
- Meg van végre a pénz a lakbérre? Ha
nem akkor holnap el kell hagynod a lakást – még a vér is megállt bennem Daren
rideg hangjától. Egyáltalán hogyan jött be? Lassan megfordulok, és azonnal
látom, hogy már beszívott valamit, ami azt jelenti, hogy most a szokásosnál is
erőszakosabb lesz.
- Ha minden igaz, akkor holnaptól van
munkám és akkor oda tudom adni a tartozásom – a hangom nyugodtabban csengett,
mint ahogyan én éreztem magamat. Már csak abban reménykedtem, hogy tud várni
még 1-2 napot és nem sokall be. Elvégre, ha ennyi ideig tudott várni ez a kis
idő már semmi.
- Ez nem így működik. Holnap ide kell
adnod a pénz. Ebből nem engedek. Világos? – úgy éreztem, hogy ezektől a
szavaktól a lélegzetem kétszeresére növekszik, a szívem szintén kétszer
gyorsabban ver. Ki kell találnom valamit, nem kerülhetek az utcára.
Kétségbeesve gondoltam át a lehetőségeimet, hogy mégis hova mehetnék és nem
éppen kedvező eredményt értem el. Már éppen arra készültem, hogy könyörgök,
neki várjon még egy kicsit mikor eszembe villant, hogy nemsokára utcalány
leszek. Ami azt jelenti, hogy miért ne kezdhetném olyannal, akit ismerek? Ilyenkor
utálom magamat, de nincs más választásom. Muszáj maradnom.
- Mit szólnál egy éjszakához a
maradásomért cserébe? – minden bátorságomat össze kellett gyűjtenem, hogy ezt
meg merjem kérdezni. Várakozásomat felülmúlta, hogy Daren azonnal elfogadta az
ajánlatot és plusz egy hetet adott, hogyha lefekszem vele. Mit veszíthetek?
Daren többször is említést tett, hogy szívesen eltöltene velem egy kellemes
éjszakát. Hát most megkapja, és nagyon remélem, hogy végig tudom majd csinálni.
Már most undorodom magamtól, de nem tudok mit csinálni. Ez a feltétele, hogy
maradjak. Behunytam a szememet mikor megindult felém és belecsókolt a nyakamba
majd elkezdett simogatni.
Másnap reggel úgy kelletem, hogy
minden porcikám fájt. Nem semmi éjszakám volt, ami ha rajtam múlik, nem
ismétlődik meg. Daren nagyon erőszakos volt és olyanokat is rám kényszerített,
amiket nem szívesen csináltam. Úgy látszik, mostantól ehhez kell hozzá szoknom.
A szemembe elkezdtek gyűlni a könnyek. Próbáltam vissza tartani, mert nem akartam
sírni, de ez nem igazán sikerült. A könnyeim kiszállingóztak a szemgödrömtől és
lecsorogtak az arcomon. Muszáj őszintének lennem legalább saját magamhoz.
Utáltam azt, amit az este csináltam. Az arcomat a párnába fúrtam és elkezdtem
zokogni. Most már nem bírtam vissza tartani. Sírtam az este történtek miatt,
sírtam, azért mert tudtam, hogy ezen túl mindig ez lesz és sírtam azért is,
mert tudtam, hogy senkitől sem tudok segítséget kérni. Egyedül vagyok. Magamra
vagyok utalva és ezt csakis magamnak köszönhetem. nagy nehezen feltápászkodtam
és megnéztem mennyi az idő. Hét óra van. Egy óra múlva már Andy irodájában kell
lennem. Nehézkesen kikeltem az ágyból és megindultam a fürdő felé. Mikor a
tükörbe néztem legszívesebben megint elsírtam volna magamat. Szörnyen nézek ki.
Az arcom fehér, mint a fal, a szemem vörös és duzzadt az előbbi sírástól, a
szemem alatt karikák. Egészen biztosan, ha így meglát, elküld. Még én is
megrémülök saját magamtól is. Amilyen gyorsan csak tudtam elővettem a smink
cuccomat. Ez is egy szenvedélyem már nagyon rég óta. Istenigazából két
szenvedélyem. Az első és a legkárosabb az a drog. A második viszont a smink
cuccok. Amint olyat látok, ami nekem nincsen, rögtön megveszem, és az sem érdekel,
ha utána nem tudok enni. Mindez most nem számított. Sietnem kellett, mert nem
akartam elkésni már az első nap. Kivettem a pirosítót és elkentem az arcomon.
Máris jobb színem lett. Gyorsan kisminkeltem magamat majd rohantam be szobába,
hogy fel is öltözzek. Kinéztem az ablakon. Ragyog, a nap szóval veszek fel egy
fehér miniszoknyát és egy pillangós kék felsőt. Hozzá illő kék magas sarkúval.
Immár készen néztem bele a tükörbe. Meg voltam elégedve az eredménnyel.
Egyáltalán nem látszott, hogy sírtam volna, se az hogy nem aludtam az éjszaka
szinte semmit. Elégedetten indultam el a leendő főnökömhöz. Szerencsémre, ahogy
odaértem már vezettek is be. Nem kellett egy percet sem várni attól féltem,
hogyha várakoznom kell, akkor egészen biztosan megfutamodok és lelépek. Magamat
ismerve.
- Szia Kathleen – ő volt az egyetlen,
aki mindig a teljes nevemen szólított. Illetve volt egy másik személy is, de rá
inkább nem gondolnék.
- Szia – vettem a bátorságot arra,
hogy végre megszólaljak. A végén még azt hiszi, hogy elment a hangom. Ennek a
találkozónak tökéletesnek kell lennie.
- Örülök, hogy eljöttél. Van számodra
egy igazán jó partim, de először beszéljük meg a részleteket – ezzel az író
asztala mögé ment és elő vett egy vastag dossziét. – Alá kell írnod egy
szerződést, de először át kell menned egy vizsgán. – meglepődtem. Mégis miféle
vizsgán?
- Miről beszélsz? – vettem végül a bátorságot,
hogy megkérdezzem. Nagyon féltem a válaszától, de próbáltam bátornak mutatni
magamat. Egy örökké valóságnak telt, azaz idő, míg nem szólalt meg.
- Vetkőzz le – ettől a két szótól azt
hittem ott helyben elájulok. Mi az, hogy vetkőzzek le? Elvégre nyilvános helyen
vagyunk. Bárki bejöhet az irodába. Mit szólnának hozzá, ha egy meztelen nő itt
ácsorogna? – Igyekezz. Nem érek rá egész nap – hangja türelmetlenül csengett.
- Miért kell levetkőznöm? – vettem végül
a bátorságot arra, hogy megkérdezzem. A kérdésemre Andy egyszerűen csak
felvonta a szemöldökét.
- Ez egy ilyen szakma. Mutogatnod
kell a testedet. Van olyan vendégünk, aki szereti nyilvánosan csinálni. Plusz
én leszek az első, akivel lefekszel. Ha nekem tetszik az, amit csinálsz, akkor
aláírjuk a szerződést. Ha nem tetszik, akkor viszont örülök, hogy láttalak –
olyan idegesítő, hogy úgy vigyorog, mintha a világon semmi probléma nem lenne.
Pedig ez egyáltalán nem igaz. Éppen most közölte velem, hogy le kell vele
feküdnöm az irodájában. Ahol mindenki ránk nyithat. Mély lélegzetet vettem és
levettem a ruhámat. Andy nagy szemekkel nézte a melleimet. Azt hiszem a testem
elnyerte a tetszését.
- Gyere ide és térdelj le elém –
megütközve nézek rá. Biztosan nem gondolja komolyan, de ha eddig kételkedtem is
előzte mikor lehúzta a sliccét Ez nem velem történik, ismétlem meg magamban
vagy ezredszer. Lehunyom a szemem és letérdelek elé. Ha képzeletben máshol járok,
talán végig tudom csinálni.
