2013. december 31., kedd

13. fejezet

Drága olvasóim! Ezzel a résszel szeretnék mindenkinek Boldog újévet kívánni. Ki, hogy fogja tölteni? Mentek bulizni? Mindenkinek nagyon jó szórakozást kívánok!
Még annyit szeretnék, hogy megkérjelek titeket írjatok kommentet, ha elolvastátok a részut. Nem hiszem, hogy olyan sokat kérnék!
Puszi mindenkinek és jó olvasást a részhez :)

Miért jöttél vissza?

Fáj a fejem. Hirtelen azt sem tudom hol vagyok, de aztán hamar eszembe jutnak a történtek. Harryvel való találkozás, drog bevétele és Harry kétségbeesett kiáltása mielőtt még elsötétült volna előttem minden.
- Mi a baja doktor úr? - hallom meg közvetlenül magam mellett Harry kétségbeesett hangját. Megpróbálom kinyitni a szemem, de képtelen vagyok rá. Érzem ahogyan valaki megfogja a kezemet, valószínűleg Harry és jó erősen megszorítja. - Hall engem? - szólalt meg ismét. Most hosszú szünet következett, majd egy teljesen idegen hang szólalt meg a másik oldalamon.
- Nem vagyok benne biztos. Eléggé kiütötte magát azzal a szerrel amit bevett. - éreztem ahogy Harry megint megszorítja a kezemet, de tisztában voltam vele, ez már nem a gyengédség jele, mint az előbb. Harry kezdett nagyon dühös lenni. Azt nem tudtam, hogy rám vagy az orvosra mérges, de amint megszólalt tisztában voltam vele, nagyon nehezen tudja visszatartani kirobbanó dühét. Még egyszer megpróbáltam kinyitni a szememet, de mint az előbb most sem sikerült.
- Csináljon valamit
- Értse meg, nem tudok semmit tenni. Meg kell várni míg kiürül a szervezetéből az amit bevett. Utána fel fog ébredni. Ahogy látom ez csak a drognak a mellékhatása, semmi komoly - ebben a pillanatban kezdtem el émelyegni. Megpróbáltam kinyitni a szememet, de képtelenség volt. Szólni akartam, hogy rosszul vagyok és segítsen, de nem tudtam megmozdulni. Kezdtem kétségbeesni, de nem tudtam mit csinálni. Az orvos és Harry nem is sejti min megyek most keresztül. Egyre jobban kavargott a gyomrom, hányingerem volt. Még egyszer megpróbáltam felülni, de nem sikerült. Harry ismét megszólalt.
- Akkor is.. - ebben a pillanatban minden hang megszűnt körülöttem, és megint elvesztettem az eszméletemet. Nem hallottam többet, min vitatkozik Harry és az orvos.

Magam sem tudom mennyit aludhattam, de amint kinéztem az ablakon már kezdett világosodni, ami azt jelentette, hogy itt töltöttem az egész éjszakát. Nagy nehezen felemeltem a fejem, hogy körül tudjak nézni. Hol vagyok? Ekkor eszembe jutott minden. Harry szobájában vagyok, bevettem az anyagot amit még Benitotól kaptam, a házibuliban.
- Felébredtél? - a hirtelen hangtól ugrottam egyet. Észre sem vettem, hogy valaki más is van a szobában, egészen addig míg meg nem szólalt. Csak most vettem észre, hogy ráadásul az ágyban fekszik közvetlenül mellettem.
- Te mit keresel itt? - nyögtem ki nagy nehezen, de még én is baromságnak tartottam et a kérdést és valószínűleg Harry is, mert értetlenkedve húzta fel a szemöldökét.
- Itt lakom - látva arckifejezésemet, folytatta - Ugye nem gondoltad komolyan, hogy te miattad ki fogok költözni a saját szobámból?
- Ha úriember lennél akkor ezt csináltad volna - vágtam vissza gondolkodás nélkül.
- Mindketten tudjuk, hogy nem vagyok úriember - vigyorodott el perverzül miközben tekintete lejjebb vándorolt a mellemre. Ijedten néztem végig magamon. Teljesen meztelen voltam. Rémülten rántottam magamra a takarót.
- Hova tűnt a ruhám? - éreztem ahogyan megremeg a hangom, de most nem foglalkoztam vele. Mégis hogy merészelt levetkőztetni? Arra még tisztán emlékszem, hogy felöltöztem és csak utána indultam a fürdőszoba felé.
- Nem hagyhattam, hogy ruhástól aludj a tiszta ágyneműbe, így levetkőztettelek
- Mit csináltál? - kerekedett ki kétszer akkorára a szemem. - Ezt nem hiszem el - fakadtam ki, miközben kiugrottam az ágyból. Szorosan magam köré tekerve a takarót, ezzel lehúzva Harryről, aki szintén ádámkosztümben aludt. - Így aludtál velem egy ágyban? - fakadtam ki miközben gyorsan eltakartam a szemem.
- Én mindig így alszok - szólalt meg miközben hátat fordítottam neki és a ruhámhoz iramodtam. Harry jót mulatott a dühömön, legszívesebben hozzávágtam volna valamit, de akkor el kellett volna engednem a takarót. Nem akartam, hogy véletlenül lecsússzon rólam. Megpróbáltam bemenni a fürdőbe, de zárva találtam. Kérdőn fordultam Harry felé.
- Miért van bezárva? - Harry egy ideig tanulmányozta az arcomat, és csak nagyon sokára szólalt meg, de már a hangjából minden vidámság elszállt.
- Még egyszer nem mehetsz be a fürdőbe nélkülem. Nem nálam fogod magamat kinyírni. Vagy itt öltözöl, vagy sehol - hangja komor volt, és ez meggyőzött róla, hogy komolyan beszél.
- De sok választást adtál - szóltam még vissza a vállam felett miközben azon gondolko9ztam hogyan oldjam meg az öltözködést.
- Láttalak már meztelenül - nevetett fel Harry amint meglátta a habozásomat. Villámló tekintettel fordultam felé, majd ledobtam magamról a takarót és odasétáltam a ruhámhoz. Harry mindezt tátott szájjal nézte végig. Az volt az érzésem, hogy tetszett neki a mutatványom, viszont meg is lepődött. Nem hitte volna, hogy meg merem tenni. Igazság szerint nem hittem volna, hogy meg tudom lepni a nagy Harry Stylest, de úgy látszik sikerült.
- Most pedig szeretnék haza menni - fordultam Harry felé, immár teljesen felöltözve. Harry még mindig teljesen meztelenül feküdt az ágyban és engem nézett. Kezdtem eléggé kényelmetlenül érezni magamat. - Hahó - szólaltam meg ismét, mikor rájöttem, hogy feleslegesen várok válaszra, mert Harry valószínűleg nem is hallotta azt amit mondtam, vagy csak nem foglalkozott vele.
- Menjél - nyögte ki végre nagy sokára. Kicsit meglepődtem, de közben örültem is neki.
- Nem kellett volna visszajönnöd - mondtam neki még búcsúzóul, majd hátra sem nézve kimasíroztam a szobából. Kicsit meglepődtem, mert tegnap Harry még alig akart elengedni most meg egyszerűen utamra bocsát. Nem is szóltam hozzá többet, egyszerűen kimasíroztam a szobából. - Szia - kiáltotta még utánam Harry, de nem foglalkoztam vele. Minél előbb el akartam hagyni a házat. Már rosszul voltam ettől a helytől.
Csak akkor lélegeztem fel mikor már legalább egy saroknyira voltam Harry házától. Igazság szerint mindenre számítottam, csak erre nem. Inkább lett volna egy idős fószer, mint azaz ember akit évekig sirattam, de egyben gyűlöltem is. Mindig is úgy gondoltam, hogy ő tehet arról, hogy ilyen mélyre csúsztam. Csak mostanában jöttem rá, igazából neki nem sok köze volt hozzám. Elvégre évekig boldogok voltunk, de ez neki nem volt elég. Erről pedig csakis én tehetek. Igazság szerint nem hittem, hogy valaha még találkozom vele, de úgy látszik vannak még csodák. Egyáltalán mit keres itt? Nekem azt mondta nem fog sűrűn haza látogatni és ha haza is jön, akkor is jó messzire el fog kerülni. Akkor vajon miért rendelt magához? Mondjuk az is lehet, hogy nem tudta kit fognak küldeni. Elvégre honnan tudhatná mi a munkám? Lehet Londonban a kurválkodás a szokás. Ki tudja? Mire végre hazaértem már fájt a fejem a sok gondolkozástól, de az is lehet amiatt fáj ami tegnap este történt. Még sosem vettem be enni anyagot egyszerre és nagyon szégyenlem, hogy ez pont Harry előtt következett be. Biztosan most kinevet és sajnálkozik rajtam, de legalább többet nem jön a közelembe. Gondolataimból a telefon csörgése szakított ki.
- Igen? - szóltam bele a kagylóba és csak reménykedtem benne, hogy nem Harry vagy éppen Andy. Egyikhez sincsen nagy kedvem, de nem volt szerencsém. Andy volt a vonal túlsó végén.
- Be tudsz jönni az irodámba? - hangja hideg és komor volt. Mi történhetett? A felvételi óta nem voltam az irodájába. Mit akarhat tőlem? Remélem nem csináltam semmi rosszat.
- Miért? - nyögtem ki nagy nehezen.
- A tegnap estéről kell beszélnünk. Várlak - ezzel rám is tette a telefont. Viszont attól amit mondott kicsit megijedtem. Harry panaszt tett rám? Nem feküdtem le vele, pedig ezért lettem kirendelve, magyarul minden joga megvan rá. Mi lesz, ha most kirúg? Miből fogok megélni? Akkor Daren tuti kirak a lakásból és még csak nem is vethetem a szemére. Gyorsan összepakoltam a cuccaimat és már el is indultam Andy irodája felé. Egész úton azon agyaltam mit akarhat velem beszélni Andy és csak reménykedni tudtam benne, hogy nem éppen a kirúgásomat fontolgatja.

2 megjegyzés:

  1. Te általában az izgalmas részeknél hagyod abba. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz még a folytatásba. Ez a rész is jó lett.
    Bogi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! Nagyon jól esnek szavaid! Igyekszem izgalmasra megírni :)

      Törlés