32. fejezet

Drága Olvasóim! Ne haragudjatok, hogy mostanában nem volt rész, de sem időm, sem energiám nem maradt írni. Majdnem minden nap dolgozom, így elég sok időm elmegy most is éppen munkából jöttem :) Azért remélem maradt még olyan aki olvassa a blogot és azt is nagyon remélem, hogy tetszeni fog ez a rész is :)

Isabel

Arra ébredtem föl, hogy egy ajtót nagy csattanással bevágnak. Fáradtan nyitottam ki a szememet. Először azt sem tudtam, hol vagyok, de aztán szépen lassan visszatértek az emlékeim. Harry szobájában vagyok. Pillantásomat rögtön az ágy másik végébe vezettem, de az üresen állt, most már legalább tudom, ki csapta be az ajtót.

Erőt veszek magamon és felkelek az ágyból. Elsétálok az ajtóig, és résnyire kinyitom, de ekkor egy rideg női hang üti meg a fülemet.

- Mit képzelsz te magadról? Idehozol egy ringyót és mutogatod a firkásznak? – szavai hallatán az egész testem ledermedt. Nyilvánvaló volt, hogy kit értett ringyó alatt. Vártam, hogy Harry tiltakozzon, de nem tette.

- Nyugodj meg Isabel – Isabel? Ő lenne az a lány, akivel Harry együtt van? Éreztem, hogy a fejem kezd más színárnyalatot venni. Vissza akartam vonulni a szobába, de ekkor megint felcsendült az a rideg hang.

- Dugd meg néhányszor, de ne mutogasd az egész világnak. Különben is…

- Pontosan ezt fogom tenni. Szóval nem kell aggódnod. Ha megunom te jössz – majd a fülemet furcsán cuppogós hang ütötte meg. Éreztem, hogy az arcomat végig szántják a könnyek, de nem foglalkoztam vele. Tényleg ennyit érek Harrynek. A nappaliból felszűrődő hangok kétséget sem hagytak a felől, hogy éppen mit csinálnak. Harry nyilván nála kárpótolja azt, amit tőlem nem kapott meg múlt éjjel. Nem is fog, kaptam fel dacosan a fejemet, majd visszaszaladtam a szobába. Most vettem csak észre, hogy amíg mi elvoltunk tegnap kipakolták a cuccaimat. Gyorsan elő kotortam a bőröndöt és beledobáltam a cuccaimat.

Éppen végeztem, mikor arra lettem figyelmes, hogy csapódik a bejárati ajtó és felbőg kint egy autó. Gyorsan eldugtam a bőröndöt az ágy alatt és lefeküdtem. Így talált rám Harry. Mosolyogva lépett be, de amint meglátta könnyáztatta arcomat és dühös tekintetemet elkomorult.

- Kate, mi a baj? – nem válaszoltam csak elfordítottam a fejemet. Nem akartam látni, mivel tudtam minden kedves gesztusa csak hazugság. Mindent csak azért tesz, hogy az ágyába fektessen és nem másért. Elég világosan megmondta a kis barátnőjének. Hát ezért nem akart válaszolni a kérdésemre.

- Nem találod ki? – vágtam hozzá a szavakat flegmán. Szavaimat kínos csend követte. Egy idő után nem bírtam már tovább és felé fordultam. Először zavartan nézett, majd egyre dühösebb tekintettel méregetett.

- Mi a fene bajod van? – nagy léptekkel megindult az ágy felé és letelepedett rá. Olyan messzire húzódtam amennyire, csak tudtam, de Harry elkapta a csuklómat és visszarántott maga mellé, így közvetlenül mellette voltam. Kényelmetlenül mocorogtam, mire összevonta a szemöldökét. – Mit tettem? –erre a kérdésre ismét elkezdtek hullani a könnyeim. Még van képe megkérdezni, miközben nem is olyan rég egy csajjal kufircolt? – Kate, mi a baj? – hangja most aggódással volt tele. Lehajtottam a fejemet, de erőszakkal felemelte és mélyen belenézett a szemembe.

- Haza akarok menni – mondtam végül, hogy megtörjem a csendet és, hogy túlessek végre ezen. Csak remélni mertem, hogy Harry nem gördít akadályokat az utamba, de amint Harryre néztem, rögtön tudtam, hogy ez csak hiú ábránd volt.

- Mi az, hogy el akarsz menni? Elfelejtetted, hogy megvettelek, és még nem kaptam meg a jussomat? Elég sok pénzt kiperkáltam és eszemben sincs a nélkül elengednem téged, hogy szolgáltatást nyújtanál – minden egyes szava után egyre jobban elsápadok. Ezt nem gondolhatja komolyan. Ennyire fontos neki, hogy lefeküdjek vele? De miért?

- Rendben – emeltem fel dacosan a fejemet – Akkor dugj meg párszor, de ne mutogass az egész világnak – idéztem fel Isabel kemény és rideg szavait. Harry dermedten bámul rám. Azt hiszem most először sikerül őt megdöbbentenem. Egy ideig csendben vizsgálgatta az arcomat, majd felpattant és fel-alá kezdett járkálni. Mikor ezt megunta megtorpant és egész testével felém fordult.

- Mindent hallottál? – kérdezte végül, de olyan csendesen, hogy alig hallottam. Elfordítottam a tekintetemet és úgy válaszoltam.

- Többet, is mint kellett volna. – mondtam végül elutasítóan, de még véletlenül sem néztem volna Harryre, pedig éreztem, ahogyan a tekintetével szinte lyukat éget a hátamba. – Haza szeretnék menni – nyögtem ki ismételten.