Nem engedhetlek el
Miután Harry kiviharzott a szobábólé elővettem az előbbi anyagot és még többet szippantottam belőle. Úgy éreztem már semmi nem lesz olyan mint régen. Harry megvásárolt, itt vagyok egy idegen helyen és még csak segítséget sem tudok kérni senkitől, mert nem ismerek itt senkit. Ez kész rémálom. Éreztem, ahogyan az anyag egyre jobban elhomályosítja az elmémet és ezáltal hirtelen düh lett úrrá rajtam, majd rögtön utána szomorúság és végül boldogság, majd megint kezdődött előlről. Nagy nehezen kitámolyogtam a szobából és Harry keresésére indultam. Nem tudom miért, de muszáj volt őt látnom. Egy örökké valóság után leértem a nappaliba, ahol Harry a kanapén ült fejét a kezére támasztva. Egy ideig csendesen néztem, de aztán úrrá lett rajtam a boldogság és amennyire tudtam beszökdécseltem a szobába. Harry meglepetten nézett föl, majd miikor meglátta hatalmas vigyoromat értetlenkedve mért végig, amit nem is csodálok, hisz néhány perce még ordítoztunk egymással. Hirtelen fölnevettem és beleültem az ölébe.
- Kate, minden rendben? - kérdezte aggódva. Válaszolni akartam, de mikor kinyitottam a számat nem jött ki rajta más csak kuncogás. Erre Harry megint fölvonta a szemöldökét. Láttam rajta, hogy kezdi kapisgálni mi is történhetett. - Te be vagy drogozva? hogyan? - kérdezte cxsendesen, amjd mikor nem válaszoltam erősen megrázott - Válaszolj - erre megint fölkuncogtam és hozzá dörzsöltem magamat. harry halkan felnyögött, de mikor elkezdtem puszilgatni a nyakát, eltolt. Sértődötten néztem rá, mire halkan felnevetett. - ha most megtörténne akkor egészen biztosan meggyűlőlnél, ha kitisztulsz. - egy ideig csendben ültünk, majd mikor lkezdtem simogatni hirtelen felpattant, így én a földön landoltam. Bűnbánóan nézett rám. - Ne haragudj - segített föl, amjd huncutul rám kacsintott - Azt hiszem ideje egy jót aludnod. Ha fölkelsz majd beszélünk - intett a lépcső felé, de mivel még mindig üveges tekintettel néztem rá, ezértr sóhajtott egy nagyot, emgfogta a kezemet és felhúzott egyenesen a szobájába. Mikor átléptük a küszöböt megint rám tört a kuncogás. Harry vett egy mély levegőt megígazította az ágyneműt és várakozásteljesen nézett rám, de mikor nem mozdultam odalépett mellém és lehúzott az ágyra. Levetkőztetett fehérneműre és gyengéden betakargatott. Már az álom kapujában jártam mikor még meghallottam Harry halk hangját.
- Nem engedhetlek el most, hogy megtaláltalak.
Mikor kinyitottam a szememet kellett egy kis idő, mire be tudtam azonosítani hol is vagyok. Még mindig nagyon szokatlan nekem, hoyg nem abban a lebújban alszom. Hirelen a szemembe sütött a nap, mire autómatikusan felemeltem a kezemet, hogy eltakarjam, de ekkor hirefteln felültem az ágyban. Kint a nap már lefele ment, ezért arra tippeltem, hogy késő délután lehet. Az éjjeliszekrényre kaptam a tekintetemet. Délután fél hat van. Mit csinálok ilyenkor még az ágyban? Egyszer csak beugrott, hoyg mi történt alig pár órával ezelőtt. Érezte, hogy a fejem kezd egy más szín árnyalatot ölteni. Ez most komolyan megtörtént? El sem hiszem, hogy képes voltam rámászni Harryre, azt pedig főképp nem, hogy Harry állított le. Mindig is azt hittem arra vár mikor kezdeményezek, de ezek szerint nem. Bele se merek gondolni mi történt volna, ha Harry nincsen eszénél. Tekintetem levándorolt a fehérneműmre mire még jobban elszégyelltem magamat. Soha nem gondoltam volna, hoyg Harry így fog látni, nem akartam, hogy így lásson. Nagyon szégyenlem a történteket. Bele se merek gondolni, mit gondolhat most rólam. Biztosan azt hiszi, hogy könnyűvérű vagyok, ami nem is lenne csoda, ha belegondolok, hogy kurvaként dolgozom.
Összezsedtem magamat és felálltam az ágyról. Minden porcikám tiltakozott ellene, de most nem érdekelt. Látni akrtagm Harryt, tudni akartam mit gondol most rólam. Összeszedtem a bátorságokmat, már ha van nekem olyanom, és elindultam lefele. MIvel a konyhából edénycsörömpölést hallottam egyenesen odavettem az itányt. Harry halkan dudorászott miközben valamit kavargatott. Hangtalanul léptem be a konyhába, de hirtelen megtorpantam. Harry mintha megérezte, hogy nincs egyedül és egy hirtelen mozdulattal felém fordult.Amint meglátott szélesen elmosolyodott.
- Éhes vagy?
- Nagyon - mosolyodtam el megkönnyebbülve. Azt hittem ennél rosszabb lesz a viszont látás. Úgy látszik Harry tudta nem szívesen beszélnék arról a kínos jelenetről. Még mindig nem tudom elhinni, hoyg az én voltam. Eddig a drog még sosem késztetett ilyenekre. Most mégis Harryvel akartam lenni. - Mit eszünk? - kérdeztem, így legalább el tudtam terelni zavaró gondoltaimat. nem akartam Harryre vágyni, de attól tartottam ez mégis be fog következni, ha már nem következett be.
- Bolonyait csináltam - még a nyál is összefutott a számba. Olyan éhes voltam, meg tudtam volna enni egy egész fazékkal, na jó annyival azért nem. - Szereted? - kérdezte mikor nem válaszoltam csak néztem rá.
- Mi az hogy. Imádom, de ezt te is tudod igaz? - kérdeztem nevetve, mire Harry is hangosan felnevetett. Kiszedett két tányér bolonyait és letette az asztalra. Leültem és rögtön mohón nekiláttam az evésnek. Harry is leült, de nem kezdett el enni csak engem nézett és mosolygott.
- Te nem eszel? - emeltem föl a fejemet mikor már a tányéromról elfogyott a fele étel. Harry lenézett a tányérjára mintha csak most vette volna észre, hoyg nem eszik, de aztán ismét rám nézett és elmosolyodott.
- Dehogynem
- Kate, minden rendben? - kérdezte aggódva. Válaszolni akartam, de mikor kinyitottam a számat nem jött ki rajta más csak kuncogás. Erre Harry megint fölvonta a szemöldökét. Láttam rajta, hogy kezdi kapisgálni mi is történhetett. - Te be vagy drogozva? hogyan? - kérdezte cxsendesen, amjd mikor nem válaszoltam erősen megrázott - Válaszolj - erre megint fölkuncogtam és hozzá dörzsöltem magamat. harry halkan felnyögött, de mikor elkezdtem puszilgatni a nyakát, eltolt. Sértődötten néztem rá, mire halkan felnevetett. - ha most megtörténne akkor egészen biztosan meggyűlőlnél, ha kitisztulsz. - egy ideig csendben ültünk, majd mikor lkezdtem simogatni hirtelen felpattant, így én a földön landoltam. Bűnbánóan nézett rám. - Ne haragudj - segített föl, amjd huncutul rám kacsintott - Azt hiszem ideje egy jót aludnod. Ha fölkelsz majd beszélünk - intett a lépcső felé, de mivel még mindig üveges tekintettel néztem rá, ezértr sóhajtott egy nagyot, emgfogta a kezemet és felhúzott egyenesen a szobájába. Mikor átléptük a küszöböt megint rám tört a kuncogás. Harry vett egy mély levegőt megígazította az ágyneműt és várakozásteljesen nézett rám, de mikor nem mozdultam odalépett mellém és lehúzott az ágyra. Levetkőztetett fehérneműre és gyengéden betakargatott. Már az álom kapujában jártam mikor még meghallottam Harry halk hangját.
- Nem engedhetlek el most, hogy megtaláltalak.
Mikor kinyitottam a szememet kellett egy kis idő, mire be tudtam azonosítani hol is vagyok. Még mindig nagyon szokatlan nekem, hoyg nem abban a lebújban alszom. Hirelen a szemembe sütött a nap, mire autómatikusan felemeltem a kezemet, hogy eltakarjam, de ekkor hirefteln felültem az ágyban. Kint a nap már lefele ment, ezért arra tippeltem, hogy késő délután lehet. Az éjjeliszekrényre kaptam a tekintetemet. Délután fél hat van. Mit csinálok ilyenkor még az ágyban? Egyszer csak beugrott, hoyg mi történt alig pár órával ezelőtt. Érezte, hogy a fejem kezd egy más szín árnyalatot ölteni. Ez most komolyan megtörtént? El sem hiszem, hogy képes voltam rámászni Harryre, azt pedig főképp nem, hogy Harry állított le. Mindig is azt hittem arra vár mikor kezdeményezek, de ezek szerint nem. Bele se merek gondolni mi történt volna, ha Harry nincsen eszénél. Tekintetem levándorolt a fehérneműmre mire még jobban elszégyelltem magamat. Soha nem gondoltam volna, hoyg Harry így fog látni, nem akartam, hogy így lásson. Nagyon szégyenlem a történteket. Bele se merek gondolni, mit gondolhat most rólam. Biztosan azt hiszi, hogy könnyűvérű vagyok, ami nem is lenne csoda, ha belegondolok, hogy kurvaként dolgozom.
Összezsedtem magamat és felálltam az ágyról. Minden porcikám tiltakozott ellene, de most nem érdekelt. Látni akrtagm Harryt, tudni akartam mit gondol most rólam. Összeszedtem a bátorságokmat, már ha van nekem olyanom, és elindultam lefele. MIvel a konyhából edénycsörömpölést hallottam egyenesen odavettem az itányt. Harry halkan dudorászott miközben valamit kavargatott. Hangtalanul léptem be a konyhába, de hirtelen megtorpantam. Harry mintha megérezte, hogy nincs egyedül és egy hirtelen mozdulattal felém fordult.Amint meglátott szélesen elmosolyodott.
- Éhes vagy?
- Nagyon - mosolyodtam el megkönnyebbülve. Azt hittem ennél rosszabb lesz a viszont látás. Úgy látszik Harry tudta nem szívesen beszélnék arról a kínos jelenetről. Még mindig nem tudom elhinni, hoyg az én voltam. Eddig a drog még sosem késztetett ilyenekre. Most mégis Harryvel akartam lenni. - Mit eszünk? - kérdeztem, így legalább el tudtam terelni zavaró gondoltaimat. nem akartam Harryre vágyni, de attól tartottam ez mégis be fog következni, ha már nem következett be.
- Bolonyait csináltam - még a nyál is összefutott a számba. Olyan éhes voltam, meg tudtam volna enni egy egész fazékkal, na jó annyival azért nem. - Szereted? - kérdezte mikor nem válaszoltam csak néztem rá.
- Mi az hogy. Imádom, de ezt te is tudod igaz? - kérdeztem nevetve, mire Harry is hangosan felnevetett. Kiszedett két tányér bolonyait és letette az asztalra. Leültem és rögtön mohón nekiláttam az evésnek. Harry is leült, de nem kezdett el enni csak engem nézett és mosolygott.
- Te nem eszel? - emeltem föl a fejemet mikor már a tányéromról elfogyott a fele étel. Harry lenézett a tányérjára mintha csak most vette volna észre, hoyg nem eszik, de aztán ismét rám nézett és elmosolyodott.
- Dehogynem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése