31. fejezet

 Első közös éjszaka

Idegesen ültem Harry mellett az autóban. Egyfolytában a ma este kattogott az eszemben. Nem akartam Harryvel egy házban éjszakázni, főleg, hogy fizetett azért, hogy még az ágyamat is elfoglalja. Hogyan fogom kibírni ezt az időt? Undorodom attól a gondolattól, ami ide vezetett. Ha nem utasítottam volna vissza akkor egészen biztosan nem hozott volna magával. Ráadásul elég nyilvánvalón a tudtomra hozta, hogy én csak az ágyasa vagyok és semmi közöm a magánéletéhez. Legnagyobb szerencsétlenségemre mindig is kíváncsi természetem volt, így még rosszabb, mert alig bírom befogni a számat. Viszont nem akarom Harryt felidegesíteni,  mert vakkor elég rémisztő tud lenni.
Sosem szerettem, ha megpróbálták megmondni nekem mit csináljak, de most nagyon úgy tűnik, hogy nemigen van más választásom. Merengésemből Harry dörmögős hangja szakított ki.
- Itt vagyunk - vakkantott, majd kipattant az autóból és türelmetlen pillantással méregetett. Vettem egy mély lélegzetet és én is kiszálltam utána. Egyetlen szó nélkül léptünk be a házba. Harry egy hirtelen mozdulattal megpördült és szikrázó tekintettel ért végig. Most meg mit csináltam, ami miatt mérges rám? - Tizenegy körül bemegyek a szobádba. Addigra fürödj le és öltözz fel abba a hálóingbe amit az ágyadon találsz. Ne okozz csalódást - ezzel hátat is fordított és eltűnt a konyha irányában. Sértetten néztem utána, de őt ez egy cseppet sem érdekelte. Szokj hozzá. Ezért fizetett ki egy csomó pénzt. Erre a gondolatra könnyek szöktek a szemembe, ezért gyorsan feliszkoltam a szobámba, mert nem akartam, hogy Harry lásson sírni. Elég volt a megaláztatásból. Biztosan elégtétel lenne neki, ha elbőgném magamat előtte, de csak azért sem fogom. Pedig már kezdtem reménykedni a ma délutáni kirándulásunk után, hogy nem lesz olyan kíméletlen velem és legalább megvárja azt, míg megszokom az új környezetet.
Még mindig könnyes szemmel néztem a karórámra, ami most 22:30-at mutatott. Sietnem kell, ha el akarok készülni 11-re. Berontottam a fürdőszobába, ledobáltam magamról a ruháimat, megengedtem a csapot és alá álltam. Jóleső sóhaj szaladt ki a számon mikor a meleg víz a bőrömhöz ért. Élvezetes volt egy ilyen nagy zuhanyzóban lezuhanyozni. Az én parányi lakásomban nem volt rá lehetőség, ráadásul az utóbbi időben meleg vizem se volt. Éppen ezért igazi mennyországnak érzem a jó meleg vizet. Legszívesebben egész este alatta álltam volna, de nem tehettem meg. Nem akartam még jobban felidegesíteni Harryt, főleg most, hogy ilyen rossz kedvű, bár még mindig nem tudom mit követtem el. Van egy olyan érzésem, hogy nem is fogom megtudni. Nagyot sóhajtva zártam el a csapot és léptem ki a zuhanykabinból. Magamra kaptam egy törülközőt és visszaszaladtam a szobámba. Az óra kijelzőén 22:55 perc volt. ledobtam magamról a törülközőt és az ágyon lévő hálóinghez kaptam, de amint megláttam, hogyan néz ki, megdermedtem. Teljesen átlátszó volt. Az embernek nem sok képzelő érő kell ahhoz, ha ebben meglát. Dühösen odavágtam az ágyra, de ekkor megakadt a szemem z órán. Már csak két percem volt és ha nem veszem fel, akkor Harry biztosan kiakad. Gyorsan felvettem a hálóinget és magamra kaptam. Bebújtam az ágyba és vártam Harry megjelenését. Mi van velem? Miért félek ennyire a véleményétől és a haragjától? Régen soha nem emelt rám kezet és egészen biztos vagyok benne, hogy most sem tenné meg. Vagy mégis? Ha belegondolok Harry nagyon sokat változott azóta. Kíméletlenebb lett, mintha teljesen kifordult volna önmagából. Ennyire megváltoztatta volna a sztárok világa?
Gondolataimat az ajtó nyikorgása szakította félbe. Harry nesztelenül lépett be és csak egy szál alsógatya volt rajta. éreztem, hogy az egész testemen végigfut a hideg. Nem így akarom, hoyg megtörténjen. Attól félek tönkre tenné azokat a szép emlékeket is, amik még megmaradtak. Harry észrevette rémült tekintetemet és gúnyosan elmosolyodott.
- Na, mi van? Talán nem tetszik amit látsz? - mondani akartam valamit, de egyszerűen képtelen voltam rá. Túlságosan is letaglózott Harry látványa és a félelem amit ezzel az éjszakával kapcsolatban érzek. Pedig nem kellene félnem. Harry volt az a fiú aki elvette a szüzességemet. Rengetegszer lefeküdtem már vele. Most akkor mi a baj? Amint megfogalmazódott bennem ez a kérdés, máris tudtam. Akkor Harry nem kényszerített semmire. Mindig gyengéd és figyelmes volt velem, de a mostani Harryt nem tudom elképzelni gyengédnek vagy figyelmesnek. Túlságosan nyers és követelőző. Harry egyetlen szó nélkül odamasírozott az ágyhoz és felhajtotta a takarót. Ijedten takartam el a kezemmel a mellemet, de felesleges volt, mivel az alsó részemre teljes kilátást engedtem. Éreztem, hoyg a fejem kezd vörösödni. Harry mohón végigmért, majd hatalmas kezét a hasamra tette. Eddig bírtam tartóztatni magamat. A szememből megállás nélkül folyni kezdtek a könnyek, mire Harry értetlenkedve nézett rám.
- Mi baj? - megráztam a fejemet, ezzel jelezve, hogy nem akarom neki elmondani és essünk már túl rajta. - Mitől félsz? - kérdezte végül. Összerezzentem a hangjából kicsendülő aggodalomtól. Nem hittem, hogy aggódna értem.
- Nem gondoltam volna, hogy ennyi idő után így.... - nem tudtam befejezni, mert ismét könnyekben törtem ki. Az egész testemet rázta a zokogás és nem tudtam neki parancsolni. Hiába ismételgettem magamban egyfolytában, hoyg Harrynek nem szabadna ezt látnia, nem bírtam megállni. Túlságosan is szívem szúrt eme tette. Legnagyobb meglepetésemre Harry gyengéden magához ölelt.
- Semmi baj kicsim - adott a fejem búbjára egy puszit. Ismét rám terítette a takarót és ő is bebújt mellém. Meglepetten néztem rá a könnyeimen keresztül. - Nem akarom, hogy azt hidd szörnyeteg vagyok. Nem foglak kényszeríteni. Megvárom míg készen állsz rá - húzta a fejemet a vállára. Még mindig meglepetten pislogtam. A könnyeim szerencsére már elapadtak, de én még mindig úgy érzem, hogy ez egy álom. Mióta Harry visszajött sosem volt velem ilyen kedves, sőt pont az ellenkezője volt. Ott alázott meg ahol tudott, most mégis ilyen kedves velem - Most aludj - tette még hozzá. nem kellett kétszer mondnia, mert amúgy is nagyon álmos voltam, így perceken belül átléptem az álmok birodalmába.