33. fejezet

Drága Olvasóim! Ne haragudjatok, hogy múlt héten nem hoztam részt, de nyaralni voltam és sehol nem volt számítógép a telefonomon pedig nincsen internet! Remélem nem haragszotok nagyon.
Viszont megérkezett a következő rész és csak remélni merem, hogy tetszeni fog :)
Milio puszi minden kedves olvasómnak!
Ui: Kiss Kata nem felejtettelek el, de tényleg nem volt időm megírni azt a kis történetet! Ha még nem késő akkor most van egy kis időm és akkor megírnám, de csak akkor ha még mindig szeretnéd! Várom a visszajelzésedet :)
Ui2: Ne haragudjatok, hogy ilyen rövid lett!
Puszi! :)

Botrány kezdete

- Nem mehetsz el és erről nem nyitok vitát - ezzel hátat fordított és nagy csattanással bevágta maga mögött az ajtót. Éreztem, ahogyan egy könnycsepp gördül ki a szememből. Pedig azt hittem, Harrynek mégis fontos vagyok, hisz olyan gyengéden és megértően viselkedett tegnap este. Nem is értem, hogyan hihettem abban, hogy nem akar nekem fájdalma okozni, pedig csak azt tud. Sosem érdekelte, hogy én mit akarok, a lényeg, hogy neki meglegyen az akarata. Mikor még együtt voltunk ezt nem láttam, de most már pontosan tudom, hogy egész végig csak kihasznált. Az a Harry akit én akkor ismertem az nem létezik, ez az igazi Harry. Legszívesebben most elmenem volna Benitohoz, hogy adjon egy nagy adag cuccot, de itt sajnos nem volt rá lehetőségem. Hoztam magammal, de nem elég hosszú távra, ezért elhatároztam, hogy takarékoskodni fogok. Remélem Harry meggondolja magát és minél előbb hazaküld. Nem akarom ezt csinálni. Undorodom Londontól, Isobeltől, ettől a szobától és legfőképpen Harrytől. Nem akarom, hogy az után a nő után hozzám érjen. Ha csak rá gondolok kiráz a hideg.
Nagy nehezen felkeltem és lesétáltam a konyhába, közben pedig azon imádkoztam, nehogy összefussak Harryvel. Szerencsére hallottam, ahogyan a nappaliban szól a tévé, így szinte biztos voltam benne, hogy nem futunk össze. Legalábbis nagyon reméltem. Gyorsan töltöttem magamnak egy pohár vizet és épp vissza akartam osonni a szobába, mikor bemondták a tévében, hogy: Harry Stylest, tegnap egy titokzatos lánnyal látták, akin igencsak látszott, hogy rajong a mi kis énekesünkért. Vajon ki lehet az a lány? Harry Styles végre valahára megállapodott vagy mindössze csak egy futó kaland? Vajon mit szól mindehhez Isobel? Nemsokára élőben válaszol nekünk addig is maradjanak velünk. Észre sem vettem, hogy miközben a műsorvezető beszámolóját hallgattam odamentem a nappali bejáratához és megbabonázva bámultam a tévére. Harry észrevett és közömbösen intett, hogy üljek le oda mellé. Vonakodva, de engedelmeskedtem. Leültem a lehető legtávolabbi helyre, mire Harry gúnyosan felvonta a szemöldökét, de nem szólt egy szót sem.
- És itt is vagyunk ismét, de ezúttal már Isobel társaságában - legszívesebben átmásztam volna a képernyőn és kikapartam volna annak a viperának a szemét. Idegesen néztem, ahogyan végig sétál a szőnyegen, majd kényelembe helyezi magát. Legszívesebben ott a helyszínen megfojtottam volna. Mikor már először hallottam a nevét akkor tudtam, hogy lesz valami vele kapcsolatban. Rossz előérzetem volt és lám nem is hiába.
- Szóval Isobel, meséld el nekünk, hogyan szakítottatok Harryvel, hisz már mindenki tudja elég szoros kapcsolatban voltatok - visszafojtott lélegzettel vártam a válaszát és közben Harryre sandítottam mit szól vajon ehhez. Miféle szoros kapcsolatban? Csak én nem értem ezt a zagyvaságot? nagyon remélem, hogy hamarosan megtudom mi folyik itt valójában.
- Igazság szerint nem szakítottunk Harryvel. Még mindig együtt vagyunk és továbbra is szeretnék a menyasszonya lenni - megsemmisülve ültem a kanapén. Mi van? Isobel Harry menyasszonya? Hirtelen a szívembe éles fájdalom nyilallt. Miért nem mondta el Harry? Éreztem, hogy a szemembe könnyek gyűlnek, ezért sűrűn kezdtem el pislogni, hogy még véletlenül se csorduljon ki. - Az a lány egy kis szórakozás volt mielőtt végleg megállapodna, amit én nem sajnálok tőle, hisz mindenki tudja milyen nőfaló volt. Egy utolsó félrelépés még nem a világ - eddig bírtam tovább felpattantam és felrohantam az emeletre.
- Kate - kiáltotta utánam Harry, de nem foglalkoztam vele. Előhalásztam a kis bőröndömet és a drog után kezdtem el kutatni. Mikor végre megtaláltam egy mélyet szippantottam belőle a többit pedig visszatettem. Máris kezdtem érezni a kábító hatását, lebegtem a föld fölött, könnyűnek és gondtalannak éreztem magamat. El akartam felejteni mindent. Azt, hogy újra láttam Harryt, hogy menyasszonya van és legfőképpen azt, hogy engem csak kihasználás képen hozott magával. Bús gondolataimból a kopogtatás szakított ki. Nem válaszoltam, de az illető ég így is vette a bátorságot és benyitott. Szótlanul néztem, ahogyan besétál és a tekintetével követi minden mozdulatomat. Mérgesen néztem rá. A drogtól megjött  bátorságom.
- Haza akarok menni - erre a kijelentésemre már Harry tekintete is elsötétült. Nagy nehezen felálltam, bár nagyon szédültem, de most nem foglalkoztam vele.
- Ezt már megbeszéltük - mondta Harry összeszorított fogakkal.
- Nem beszéltük meg - sikítottam. - Te kijelentetted és nekem nem hagytál más választást. Nem vagyok a tulajdonod. Amellett elfelejtetted elmondani, hogy menyasszonyod van. - keltem ki magamból. Éreztem, ahogyan az adrenalin végig száguld az egész testemen. Harry furcsállva nézett rám. - hagyj hazamenni - ismételtem magamat.
- Nem - üvöltötte Harry torka szakadtából, amitől összerezzentem. Harry elégedetten végig mért, majd elhagyta a szobát. Az ajtót nagy csattanással vágta be, úgy látszik ez már a szokásává vállt.