Visszataszító ajánlat
Teltek-múltak a napok, olyan
gyorsasággal szaladtak el mellettem, hogy még én is meglepődtem. Annyira el
lettem havazva a munkával és a barátaimmal is sokkal több időt töltök, főleg
Benitoval. Még mindig nagyon hálás vagyok neki, hogy nem használta ki a
helyzetet és főleg azért, mert mikor segítségre volt szükségem, akkor ott állt
mellettem. Még ha ezt flegma módon, adja is a tudtomra. Egem az sem érdekel,
akkor is nagyon hálás vagyok neki. Azóta olyan, mintha megváltozott valami kettőnk
között. Nem úgy értem, hogy szerelmes vagyok belé, és most már dúl a love,
hanem minden bánatomat neki mondok el. Amber ennek pont a szöges ellentéte, ha
hozzáfordulok valamilyen problémával, akkor rögtön lepattint. Nem értem mi
ütött belé. Sosem gondoltam volna, hogy megcserélődnek majd a szerepek Benito
és Amber között.
Harry azóta sem jelentkezett. Nem
kéretett a házához, de még egy sms-t sem kaptam, amin igazán meglepődtem. Talán
rájött arra, hogy ő nem az apám és semmi beleszólása az életembe. Azt viszont
el kell ismernem, megijedtem attól az sms-től amit, akkor küldött mikor
Benito-nál voltam. Nem értem mit akart azzal. Vajon arra számított, hogy
megijedtek és rögtön a nyakába borulok? Ha tényleg ezt képzelte, akkor
csalódnia kellett. Viszont ha őszinte akarok lenni, akkor az egyik énem, egy
picit csalódott. Még mindig nehéz elszakadnom attól az időtől, amit vele
töltöttem. Ahányszor ránézek, azt látom magam előtt, ahogyan akkor mosolygott
rám. Az emlék hatására, szemeim sarkába forró könnyek gyülekeztek, de egyelőre
nem engedtem nekik utat törni. Nem akartam megint sírni. Eleget sírtam már
Harry miatt, az évek elteltével. El kell fogadnom, hogy akkor nem engem
választott, sőt valószínű, hogy nem is szeretett, csak én szerettem volna ezt
elhitetni magammal. Egy sós könnycsepp nem engedelmeskedett tovább és gyorsan
végig szántotta az egész arcomat. Kezemet odakaptam, hogy máris eltávolítsam az
utat, amit bejárt. Nem akartam sírni. Berohantam a fürdőszobába és jó hideg
vízzel megmostam az arcomat. Tekintetem felvezettem, hogy a tükörbe tudjak
nézni. Mivel lemostam a sminket, látszott milyen karikás a szemem. Az órára
néztem és megdöbbentem. Sietnem kellett. Andy nem tűrte, ha valahonnan elkésem,
főleg nem akkor mikor vele találkozom. Előkotortam a sminkes táskámat, és
gyorsan újra eltüntettem alapozóval a csúnya táskákat a szemem alól, ami a
bizonyíték arra, hogy az éjszaka nem megy el olyan gyorsan, mint a nappal.
Legalábbis nekem. Nappal legalább le tudom magam foglalni, míg este a
gondolataim mindig ahhoz a göndör fiúhoz vezetnek. Gyorsan elhessegettem a
gondolatot, nem akartam megint újra készíteni a sminket. Ezért inkább kimentem
a szobából, felkaptam a kabátomat és az ajtó felé iszkoltam. Amint kiléptem
rajta, megdermedtem. Harry állt velem szemben. Mosolyogva nézte megdöbbent
arcomat, majd mintha semmi sem történt volna, intett egyet a kezével, mintha
üdvözölni akarna. Elfordítottam a tekintetemet és minden erőmmel arra
koncentráltam, hogy be tudjam zárni az ajtót, miközben minden porcikámmal
éreztem Harry jelenlétét. Végre nagy nehezen, be tudtam zárni az ajtót, de
ekkor két kezet éreztem a derekamon. Harry erőteljesen szorított, így esélyem
sem volt mozdulni. Egész testével rám nehezedett, mintha ez tök természetes
lenne. Olyan erősen szorított, hogy még mozdulni sem tudtam, de mielőtt bármit
tehettem volna, megszólalt.
- Van egy ajánlatom a számodra –
hangja rekedtes volt, mintha most kelt volna föl, de rőt sugárzó, amitől
kirázott a hideg, amit persze Harry is észrevett. Halkan kuncogott, majd lassan
a fülemhez hajolt.
- Milyen ajánlat? – tettem fel
végül a kérdést remegő hangon. Nem akartam tovább lenni Harry társaságában.
Egyébként is sietnem kell. Mért nem érti meg, hogy hagyjon engem békén? Túl sok
minden történt, ahhoz, hogy egyszerűen csak így hozzám simuljon a lakásom előtt
és ne engedjen el. Mintha Harry a gondolataimba látott volna, elengedett és
hátralépett. Megkönnyebbülten sóhajtottam, majd szembefordultam vele és mélyen
belenéztem zöld íriszébe.
- Nemsokára visszatérek Londonba
– mondta végül lassan, mintha egy engedetlen gyerekkel beszélne. Értetlenkedve
húztam föl a szemöldökömet. Nem értettem mi közöm ehhez.
- Mit csináljak vele? – kérdeztem
meg végül, mert már nem bírtam elviselni ezt a csendet. Harry elmosolyodott,
mintha valami nagyon vicces dolgot mondtam volna.
- Arra gondoltam, hogy velem
jöhetnél, mint a szeretőm. Természetesen fizetnék érte – tette még hozzá egy
féloldalas mosoly kíséretében, amit eddig mindig szívdöglesztőnek találtam, de
most le tudtam volna törölni a képéről. Mielőtt elgondolkozhattam volna a
tettem következményétől, lendült a kezem és egy csattanós pofon kíséretében
érkezett meg az arcán. Harry feje az ütés erejétől hátrabicsaklott. – Most mit
játszod a nebáncs virágot? Elvégre kurva vagy nem? – az voltam, de az ő
szájából késdöfésként ért ez a mondat. Sosem gondoltam volna, hogy így
gondolkozik rólam. Elvégre múltkor is olyan kedves volt és nem hajtott be
rajtam semmit, amiért még jobban hálás voltam neki, bár ezt neki nem mondtam.
Szóra sem méltatva sétáltam el mellette. Szemeim sarkába könnyek gyülekeztek,
de egy durva mozdulattal kitöröltem őket onnan. Nem fogok sírni. Harry miatt
nem. Még ezt sem érdemli meg. Mikor már az utcán sétáltam még mindig nem
akartam elhinni azt, ami az imént történt. Most komolyan megtörtént ez? Ezt nem
tudom elhinni. Csodálom, hogy Harry nem ütött vissza, mert régebben soha nem
bántott volna egy nőt, de hát az óta nagyon megváltozott. Azóta durva és
kegyetlen lett.
Mire odaértem Andy-hez, már
nagyjából összeszedtem magam, így nem láthatta, mennyire kikészültem a
Harry-vel való találkozás miatt. Andy egy kis étterembe hívott, amin igazán
meglepődtem, általában mindig az irodájába hívott. Nem értettem most miért
változtatott helyszínt. Biztos valami jó ügyfél jön megint, aki jó sok pénz hoz
és ezt Andy biztosan meg akarja ünnepelni. Sőt, ami még jobb, lehet nekem,
akarja adni. Amber-től úgy hallottam, hogy a nagyon gazdag emberek azok adnak
borravalót, sőt nem is keveset. Ha ki tudnék egy ilyet fogni, akkor
felújíthatnám a ruhatáramat, mert lenne rá pénzem. Istenem add, hogy Andy ezért
hívott ide. Mikor beléptem a hangulatos kis étterembe, egyből kiszúrtam Andyt,
aki az egyik sarokban éppen egy sört szürcsölt. Sietve odamentem hozzá és
leültem vele szemben, így nem láthattam, ki jön be az étterembe, mivel háttal
voltam a bejáratnak. Így egy kicsit kellemetlenül éreztem magamat, de nem
panaszkodtam.
- Elnézést a késésért – kezdtem
el mentegetőzni, mire Andy széles mosollyal nézett rám, amin nagyon
meglepődtem. Sosem szokott így mosolyogni. Lehet, hogy jobb a helyzet, mint
ahogyan én azt gondoltam?
- Semmi baj, ma még ezt is
elnézem nekem olyan jó kedvem, van – kacsintott rám. Kezdtem kényelmetlenül
érezni magamat. Andy még sosem viselkedett velem ilyen felszabadultan.
- Mi történt veled? – kérdeztem
meg végül, mikor elegem volt már a csendből. Andy megint elmosolyodott.
- Egy remek üzlet van kilátásban
és a kliens konkrétan téged kért. Ha ez összejön, akkor heti háromszázat is
kaphatnál, de persze én is – értetlenkedve néztem rá, mire Andy megint
elmosolyodott, de nem folytatta.
- Nem értem – mondtam végül.
Miről beszél? Heti háromszáz? Ki fizetne ennyit egy utcalánynak? Ilyen
egyszerűen nincsen.
- Fordulj a hátad mögé. Bemutatom
az urat, aki megvásárolja a szolgálataidat három hónapra – visszafojtott
lélegzettel fordultam hátra és egy zöld szempárba ütköztem.
- Remélem, nem késtem el –
vakarta meg zavartan Harry a tarkóját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése