24. fejezet

Utálom

Mikor hazaértem rögtön a fürdőszoba felé vettem az irányt. Sietnem kellett.  Amber mindjárt itt van, én meg még sehol nem vagyok. Ha nem akarok csövesen menni a buliba, akkor jobb lesz, ha összeszedem magamat.  A fürdőszobában sietve megengedtem a jó forró vizet, majd levetkőztem és alá álltam. Egy jóleső sóhaj hagyta el ajkaimat, mikor a meleg víz a meztelen bőrömhöz ért. Isteni érzés volt, ahogyan a meleg víz végig folyt a bőrömön és égető érzést hagyott maga után. Kezembe nyomtam egy kevés tusfürdőt, majd beledörzsöltem a testembe. Erős illatfelhő szállt föl, amit jólesően beszippantottam az orromba. Imádtam a tusfürdő illatát, mindig felvillanyozódtam tőle. Egy idő után kiszálltam a zuhany alól. Most már sokkal frissebbnek éreztem magam, mint amikor hazaértem. Így legalább biztosan végig tudom csinálni az éjszakát. Egy száll törülközőben odavonultam a szekrényemhez és kutakodni kezdtem benne egy bulizós ruha után. Úgy döntöttem ma este bepasizok és kikapcsolódom. Jól akarom érezni magamat, de ha mindig Harryre gondolok, akkor a nem nagyon fog összejönni. Tekintetem végigpásztáztam a szekrényben lévő összes ruhán, mikor a tekintetem megakadt egy olyan ruhán, amit tökéletesnek véltem ma estére. A ruha pánt nélküli és aranyszínű volt, ami csillámlott. Az egyik fele olyan rövid volt, hogy épp eltakarta a fenekemet, míg a másik oldala elért egészen a térdemig.
Ez tökéletes lesz. Ezt még Amberrel vettem, bár akkor azt hittem soha nem fogom felvenni, mert túlságosan kihívónak találtam, de most pont jó lesz. Erre van szükségem, hogy a pasik elismerő tekintetük kereszttüzében sétáljak végig a termen. Kell egy kis önbizalom. A ruha mellé találtam egy fekete kis kézitáskát és egy fekete tűsarkú cipőt, amit szintén új volt még. Ezt Ambertől kaptam még tavaly, mivel ő megunta és vett magának ujjakat. Mivel nekem nem nagyon volt akkor pénzem, így nagyon megörültem, hogy nekem adta. Fújtam magamra még egy kis parfümöt és már majdnem kész is voltam. Már csak a sminkemet kell megcsinálnom. Szemhéjpúdernek szintén egy arany árnyalat mellett döntöttem, ami jól kiemelte a szememet. Épp befejeztem a sminkelést mikor csöngettek. Ez biztosan Amber lesz. Amikor kinyitottam az ajtót Amber elégedetten mért végig.

- Na, ez a beszéd csajszi – kacsintott rám elégedetten – Nagyon jól nézel ki. Jól áll az arany szín – éreztem, hogy kezdek elpirulni. Ambertől még sosem kaptam ennyi dicséretet, ő nem az a fajta, aki kifejezi az elismerését.

- Köszi, te is jól nézel ki – mutattam világoskék ruhájára, ami éppen eltakart a fenekét. A cipője szintén kék volt, egyedül a táskája volt fekete.

- Ugye? – mosolyodott el – Most vettem ezt a szerelést. Nekem nagyon tetszik. Mikor megláttam a boltban nem tudtam neki ellenállni – hajolt oda hozzám közelebb, mintha valami titkot árult volna el. Pedig tisztában voltam vele, hogy Amber szinte kényszervásárló. ha meglát valamit, muszáj megvennie. Mondjuk, neki van is rá pénze, míg nekem nincs. Mostantól pedig még kevesebb lesz, mivel nincsen munkám.

- Tényleg jó – erőltettem az arcomra egy mosolyfélét, de még én is éreztem, hogy nem nagyon jött össze. A jelek szerint viszont Amber nem vette észre. Miután Amber eldicsekedett mi mindent vett még, bezártam az ajtót és végre elindultunk. Mint kiderült Amber megint egy házibuliba hivatalos és úgy gondolta engem is magával visz. Remek. Ráadásul nagy valószínűséggel Benito is ott lesz. Így legalább biztosan eljut hozzám az, amit kértem tőle.

- Megyünk? – kérdeztem mikor már kezdett kínossá válni a csend. Amber most a szokásosnál is furcsább volt, de nem nagyon foglalkoztam vele. Előbb vagy utóbb úgyis el fogja mondani, hogy mi a baja. Mindig így kezdődik.

- Kérdezhetek valamit? – kérdezte Amber, amiből rögtön tudtam, hogy bevált az, amire az előbb gondoltam. Most lendül majd támadásba.

- Persze – erőltettem megint ajkaimra egy hamis mosolyt, de mint mindig most sem tűnt fel neki. Most is csak a saját problémáira gondolt. Az eszébe se jutott, hogy esetleg nekem is lehetnek gondjaim. Most jöttem rá mennyire hamis a barátságom Amberrel. Én mindig meghallgattam, de ő egyszer sem vette a fáradtságot, hogy a hogylétem felől érdeklődjön. Pedig nem került volna neki sokkba, csak két szó az egész.

- Miért nem fogadtad el az ajánlatot? – ettől a kérdéstől megtorpantam. Hitetlenkedve néztem rá, miközben ő vidáman folytatta – Ilyen lehetőség csak egyszer adódik az életben – ebben a pillanatban vette észre, hogy megtorpantam az utcán és nem követtem őt – Mi a baj? – nézett vissza rám, de a hangja továbbra is tárgyilagos maradt.

- Erről meg honnan tudsz? – nyögtem ki végre nagy nehezen. Amberben volt annyi tisztesség, hogy zavart tettetve nézett rám. Azt hitte, beveszem, de én már nem az a kezdő bakfis vagyok, aki voltam. Több fortéját kitanultam és akárhogy próbálkozik engem, már nem tud átverni. Ebben a pillanatban világosodtam meg, hogy valószínű Andytől tudja, biztosan megkérte, hogy faggasson ki és talán még meg is győzhetne, hogy fogadjam el azt a rohadt állást, így nem kéne amiatt aggódnia, hogy elveszti azt a pénzt. Ettől a gondolattól egyre dühösebb lettem. Amber végül igazolta a feltételezésemet.

- Andy véletlenül kikotyogta – majd rögtön utána támadásba is lendült – Miért talán titok? Nem gondoltam volna, hogy ekkora problémát jelent – majd ismét elhallgatott, de csak egy másodpercre, majd ismét folytatta szemrebbenés nélkül. – Szóval, miért nem fogadtad el? – azt hittem ott helyben elbőgöm magam. Miért nem hagynak már békén? Én csak szórakozni akartam. Ma estére ki akartam kapcsolni az agyamat. El akartam felejteni Harryt, Andyt és azt a mocskos ajánlatot. Erre Andynek volt képe a nyakamra küldeni Ambert. A düh egyre erősebben áramlott szét az egész testemben. Legszívesebben most Ambert megfojtottam volna egy kanál vízben. Rá se bírtam nézni.

- Nagyon egyszerű erre a válasz – sziszegtem a fogaim között. Amber felhúzott tekintettel nézett rám. Egyszerűen olyan jól játszotta az ártatlan szerepét, hogy majdnem még én is elhittem, pedig én már ismerem egy jó pár éve. Elegem volt ebből az egész történetből. Komolyan mondom, ha még egyszer valaki felemlegeti azt az ajánlatot, akkor sikítozni fogok és kitépem az összes hajamat.

- El is mondod? – nézett rám Amber kérdő tekintettel, amitől még jobban dühbe gurultam.

- Egyszerű utálom azt az embert, aki ezt az ajánlatot tette és semmi pénzért nem vagyok hajlandó vele menni – ezzel hátat fordítottam neki ezzel is jelezve, hogy a témát lezártnak tekintem, de mielőtt elmentem volna még hátrafordultam a vállam felett – Egyébként mond meg Andynek, hogy felesleges próbálkoznia. A döntésem végleges – ezzel emelt fővel otthagytam a meglepetten pislogó lányt. Szerintem nem számított a kitörésemre és örülhet, hogy csak ennyivel úszta meg. Amilyen dühös vagyok most legszívesebben, megtéptem volna. Minél előbb el akartam érni Benitohoz, hogy végre a szervezetemben érezzem az anyagot, és végre jól érezzem magam. Annyi a különbség, hogy most már egyel több személyről, akarok megszabadulni.

- Hova igyekszel ilyen serényen?