Nincs más választásod
Még mindig dermedten néztem, ahogyan helyet foglal Andy
mellett. Hirtelen elkezdtem szédülni. Egyszerűen csak el akartam tűnni innen és
jó messzire elmenni, hogy soha az életben ne lássam viszont Harryt. Elegem volt
már ebből a macska egér játékból. Miért nem megy már vissza Londonba? Miért nem
akar békén hagyni? Én csak nyugalmat szeretnék, de amíg Harry itt van addig
abban biztosan nem lesz részem.
- Mi folyik itt? – nyögtem ki nagy nehezen, mire Harry rám
kapta a tekintetét. Ajkát gúnyos mosolyra húzta, miközben elégedetten mérte
végig sápadt arcomat. Mit néz ennyire? Arra kíváncsi milyen hatást tett rám a
váratlan felbukkanása? El kell ismernem, hogy nagyon megrázott, de próbálom ezt
nem kimutatni. Nem akarom, hogy Harry gyengének lásson és kihasználjon.
- Te eddig nem figyeltél Kate? – nézett rám Andy dühösen. –
Épp az előbb mondtam el, hogy ez az úr megvásárolta három hónapra a
szolgálataidat. Az pedig még jobb, hogy ti már ismeritek egymást. Nagyon mély
benyomást kelthettél Mr. Stylesban – kacsintott rám, mosolyogva. Mintha valami
nagyszerű titkot osztott volna meg velem. Harry a bók hallatán ismét
elmosolyodott és ő is rám kacsintott, bár ezt Andy nem láthatta.
- Nem mehetek el három hónapra – ráztam meg gyorsan a
fejemet, aminek hatására a fürtjeim jobbra és balra röpködtek. Andy és Harry
arcáról egyszerre hervadt le a mosoly. Mind a kettőjük tekintete acél kemény lett.
Nem is csoda, hisz így Andy rengeteg pénztől esik el és Harry pedig nem, kapja
meg azt, amit akar. Ami még ennél is jobban dühíti, hogy nem tud úgy ugráltatni,
ahogyan ő fütyül és én, már másodszorra kosarazom ki. Nem mindennap történik
meg a nagy Harry Stylesal, hogy egy nő kikosarazza, ráadásul többször is.
- Nem hiszem, hogy van választásod – mondta végül Andy
összeszorított ajkakkal. Szemében dühös tűz csillogott. Mindig megrettentem, ha
így nézett rám és ez most sem volt másképp. Andyben megvan az a képesség, hogy
pusztán a nézésével is félelmet tud kelteni az emberekben. Nálam ez mindig
bejön és ez természetesen most sem volt másképp.
- Egyet kell értenem Andyvel – szólt közbe Harry, amitől
egyre idegesebb lettem. – Nincsen beleszólásod. Elvégre neked az a dolgod, hogy
hagyd magadat megkeféltetni, tökmindegy, hogy mégis hol – szavai hallatán
éreztem, hogy az egész arcom kezd felforrósodni. Mégis mit képzel magáról
Harry? Régen nem volt ilyen kegyetlen. Mi történt vele? Tisztában van vele,
hogy milyen megalázó az, ahogyan beszél velem, de őt nem érdekli. Egyedül csak
magára tud gondolni. – Nem kevés pénzembe kerül, hogy velem gyere. Ráadásul
világot is látnál, és nem kérek mást tőled csak néhány izgató órát. Mi a
probléma ezzel? – szemem sarkába gyülekezni kezdtek a könnyek, de gyorsan
pislogtam párat, hogy még véletlenül se csorogjon le az arcomon. Nem akarok
többet Harry miatt sírni. Elég volt. Igazság szerint nem is akarom többet
látni. Nincs az a pénz, hogy én elmenjek vele Londonba. Dacosan felemeltem a
fejemet és mélyen a szemébe néztem, majd felálltam az asztaltól. Mind a két fiú
meglepetten nézett fel rám.
- Megmondtam, hogy nem megyek. Nincs az a pénz, hogy én
elmenjek veled Londonba. Nem bírom elviselni, ha hozzám érsz. Miért nem tudod
ezt megérteni? – kifakadásomat néma csönd követte, majd a két fiú egymásra
nézett. Mintha hangtalanul kommunikálnának, majd Andy felemelte a fejét és
egyenesen rám nézett.
- Kate, ha ezt nem vállalod el, akkor sajnálatos módon meg
kell válnunk egymástól – amint ezt kimondta elkezdett velem forogni a világ.
Most komolyan ki akar rúgni? Amint belenéztem Andy szemében és megláttam benne
a kihívást, már tudtam is, hogy arra számít, hogy meggondolom magam, és akkor
majd úgy fogok táncolni, ahogyan ő fütyül. Harry érdeklődve nézte a jelenetet.
- Rendben. Akkor kénytelen leszek más munka után nézni –
ezzel ott hagytam a meglepetten pislogó fiúkat. Mit gondoltak? Sosem szerettem
ezt a munkát, csak azért csináltam, mert valahogyan, muszáj volt ellátnom
magamat. Nagyot sóhajtva szippantottam magamba a kinti hűvös levegőt. Most mit
csináljak? Már éppen kezdett egyenesbe jönni az életem, mikor felbukkant Harry
és elvesztettem a munkámat. Szerencsére előrelátó voltam és tettem félre némi pénzt,
de az nem lesz elég hosszabb távra. Sürgősen szükségem lesz valami munkára,
viszont azt be kell látnom, hogy érettségi nélkül nem sok helyre vesznek fel
szívesen. Ide is azért kerültem be könnyen, mert nem minden második lány akar
utcalány lenni, és mert Ambert az egyik barátnőm, aki természetesen szintén
utcalány. Volt egy olyan érzésem, hogy az elkövetkező napok nagyon nehezek
lesznek a számomra. Talán egy kis anyag segíteni fog. Gyorsan előhalásztam a
telefonomat a zsebemből és tárcsáztam Benito számát.
- Szia Kate – vettem fel a telefont, mire megkönnyebbülten
sóhajtottam. Azt hittem nem fogja felvenni.
- Szia. Tudsz szerezni estére valami anyagot? – kérésem hallatán
a vonal túlsó végén lévő srác elhallgatott. Már kezdtem kétségbeesni mikor
ismét megszólalt, de már nyoma sem volt a jókedvének.
- Biztos, hogy ez jó ötlet? A múltkoriak után….
- Biztos – vágtam rá mielőtt még több kifogást, hozhatott
volna fel. Nem volt szükségem a szent szövegére. Ismét habozott egy keveset, de
aztán felsóhajtott és úgy válaszolt.
- Tudok szerezni. Mikor jössz?
- Késő este érnék oda – mondtam, miután megnéztem az időt.
Már órák óta sétáltam és még csak észre sem vettem. Haza akartam még menni
mielőtt Benitohoz megyek.
- Rendben, akkor várlak – ezzel mielőtt bármit
válaszolhattam volna, már le is tette. Volt egy olyan érzésem, hogy valami
miatt haragszik rám. Tán a múltkori miatt? Akkor olyan kedves és segítőkész
volt velem. Most mégis mi baja van? Na, mindegy. A lényeg, hogy segít nekem.
Hirtelen ötlettől vezérelve megint előkaptam a telefonomat és tárcsáztam Amber
számát, aki szinte azonnal felkapta a telefont.
- Szia – szólt bele vidáman. Mint mindig most is
elmosolyodtam Amber hangja hallatán. Tudom ez most egy kicsit nyálasan, hangzik,
és az ember csak akkor mond ilyeneket, ha a szerelméről van szó, de Amber
mindig olyan vidám, még akkor is ha egy világ omlik össze körülötte. Nagyon sok
alkalommal belőle merítettem erőt, hogy ne omoljak össze végleg.
- Szia – viszonoztam végül a köszönését – Nincs kedved
elmenni ma este bulizni? – kérdeztem meg, mire Amber lelkesen beleegyezett.
Utána rögtön el is köszöntünk egymástól, így most már elindultam hazafelé. Mire
hazaértem az egész testemet várakozás teljes bizsergés lepte el. Hát igen. Mikor
bulizni és anyagért megyek általában így érzem magam, bár néha azt kívánom, bár
sose kezdtem volna el ezt az életet. Most viszont nem akarok ezekre gondolni.
Nem akarok sem Harry mocskos ajánlatára, se Andy dühös tekintetére gondolni.
Most végre csak azért megyek el itthonról, hogy végre valahára jól érezzem magam
és ebben semmi, sem gátolhat meg. Jól fogom érezni magam, ebben biztos vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése