36. fejezet

 

Kifakadás

- Nem mondtam már el elégszer elég világosan? - vágott bele tejes erejéből az ajtóba, mire az behorpadt. Ijedten néztem rá - Nem mész innen sehova - lépett egyre közelebb, mire elkezdtem hátrafelé kúszni az ágyon, mígnem meg nem éreztem a hátamnál a falat - Még egyszer felemlegeted és bezárlak a szobába. Megértetted? - félve bólintottam, de olyan volt mintha Harry észre sem vette volna. - Megértetted? - ragadta meg az államat és erősen megszorította. Kényszerített, hoyg a szemébe nézzek. Végül összeszedtem magam, nyeltem egy nagyot és remegő hangon megszólaltam.
- Megértettem - Harry egy ideig tanulmányozott, majd lehajolt és durván megcsókolt. Próbáltam ellökni magamtól, de semmi esélyem nem volt. Szorosan magához húzott, majd elkezdte lerángatni rólam a pólót.
- Harry ne - ijedtem meg és egyre nagyobb erővel próbáltam magamtól eltolni - Kérlek - vettem könyörgőre, mire a tenyere egy hatalmas csattanás kíséretében érkezett az arcomra.
- Hogy ne felejtsd el miért is vagy itt - ezzel felállt az ágyról és elhagyta a szobát. Hitetlenkedve néztem utána, miközben megérintettem az a helyet, ahol megütött. ég sosem ütöttek meg, még a szüleim sem. Mindig azon az elven voltak, hoyg gyereket nem ütéssel kell nevelni, hanem szóval. Nem tudom elhinni, hogy az első pofonomat pont Harrytől kaptam. Szememből könnyek csordultak ki, de mérgesen letöröltem őket. Nem fogok többet Harry miatt sírni. Nem érdemli meg. Hogy ne felejtsd el miért is vagy itt ezek voltak azok a szavak amit nem tudtam kiverni a fejemből. Miért? A tegnapi nap olyan tökéletesre sikeredett, kivéve az este. Ennyire nem érdekelné mi van velem? Tényleg mindig csak színjáték?
Hangokat hallottam a földszintről. Azt hittem megint az a nő az, de ezek határozottan férfi hangok voltak. Felálltam az ágyból, hogy meglessem kik azok, de ekkor Harry mérges hangját hallottam meg.
- Ő csak egy kurva, nem akarok több szót rá fecsérelni - erre a kijelentésre mindenki elhalkult lent. Számra tapasztottam a kezemet és visszabújtam a kis vackomba. Pár perccel később Harry jelent meg - Elmegyek - vetette oda, de mielőtt bármit is reagálhattam volna ég mérgesen hozzá tette - Ne örülj. Bezárom ezt az ajtót, így még haza nem jövök nem tudsz kimenni. Világos? - bólintottam és szerencsére most megelégedett ennyivel. Már éppen becsukta volna az ajtót mikor utána szóltam.
- Mit csináljak, ha ki kell mennem? - kérdeztem remegő hangon. Harry figyelmeztető pillantást vetett rám,a mit nem igazán tudtam hova tenni, hisz szerintem ez egy teljesen logikus kérdést.
- Tartsd vissza, vagy pisilj be - ezzel kiment és másodpecek múlva már hallom is ahogyan a zárban elfordul a kulcs. Rögtön dolgozni kezdett az agyam, hogyan menekülhetnék el innen. Odafutottam az ablakhoz és azt néztem, ahogyan öt fiú beszáll egy autóba. Köztük volt Harry is, így szabad volt a pálya. Odaszaladtam az ajtóhoz, de zárva volt, ahogyan azt Harry meg is mondta. Előkerestem a hullámcsatomat, hoyg azzal kinyissam, de fél óra próbálkozás után feladtam. A filmekben olyan egyszerűnek tűnik, de úgy látszik nem szabad mindent elhinni í tévének. Körülnéztem a szobában, de semmit nem találtam amivel ki tudnám piszkálni. Úgy látszik tényleg nincs innen menekülés.
Ekkor megakadt a tekintetem az ablakon. gyorsan odafutottam. Nem voltam olyan magason, ezért gyorsan kinyitottam. gyorsnak kellett lennem, ha nem akarom, hoyg Harry rajtakapjon amint éppen szökni akarok. Ki tudja mit csinálna. Ha egy férfi képes megütni egy nőt, sokkal durvábbakra is képes, amit nagyon nem szeretnék megtapasztalni.Kimásztam az ablak párkányára, de mikor lenéztem szédülés fogott ez. Ez még sem olyan jó ötlet, mint ahogy az elején gondoltam. Vissza akartam mászni, ekkor megcsúszott a lábam és leestem. Bevertem a fejemet egy kőbe, mire egy kis ideig elvesztettem az eszméletemet.
Mikor magamhoz tértem feltápászkodtam, ami most a szokottnál is nehezebben sikerült, majd elindultam. Nem tudtam mennyi lehet az idő vagy, hogy mennyi ideig voltam eszméletlen, csak abban voltam biztos, hogy minél hamarabb el kell innen tűnnöm. Mikor már két utcányit sétáltam hirtelen ám tört a rosszullét és mielőtt megakadályozhattam volna kijöt belőlem a rántotta, amit annak korán reggel ettem. Mikor már minden elfogyott a szervezetemből már az epémet öklendeztem föl. Nem értettem mi van velem. Eddig semmi bajom nem volt. Mikor abba maradt a hányásom tovább sétáltam, de pár házzal később megint rám tört a hányinger, de ezúttal szédültem is hozzá. A következő pillanatban, pedig már a földön feküdtem eszméletlenül.