28. fejezet

Igen

Mikor magamhoz tértem úgy fájt a fejem, hogy azt hittem menten szét szakad. Nagy nehezen felálltam és elbotorkáltam az ágyig. Lerogytam rá és kezeimbe temettem az arcomat. Mit csináljak? Mit csináljak? Muszáj lesz valami megoldást találnom. Tekintetem a széttört telefonom felé rebbent, de aztán gyorsan megráztam a fejemet. Talán, ha pihenek egy kicsit akkor értelmes ötleteim is támadnának, amit nem nagyon hiszek, de azért reménykedhetek. Hátradőltem az ágyon és lehunytam a szememet, de az istennek nem tudtam elaludni. Folyton Harry ajánlata járt a fejemben és az, hogy milyen nehéz helyzetbe kerültem. Miért velem történik mindez? Volt mikor úgy gondoltam, hogy soha nem lesz semmi problémám az életben, de semmi nem úgy alakult, mint ahogy azt én terveztem. Minden tönkre ment körülöttem, amit valaha csodának tartottam az életben. Minden kislány arról ábrándozik, hogy majd eljön érte a hercege és magával viszi a naplementében. Én is erről ábrándoztam, de sajnos hamar rá kellett jönnöm, hogy az életben semmi sem úgy alakul, mint ahogyan azt az ember eltervezi.

Tekintetemet meg ismét az összetört telefon irányába vittem. Erősen gondolkoztam mi lenne, ha tényleg belemennék abba a mocskos ajánlatba. Irtózom tőle, de nem tudok mit csinálni. El kell hagynom a lakást, pénzem pedig nincs, így ujjat sem tudok kivenni. Vettem egy mély lélegzetet és feltápászkodtam az ágyról. Azt hiszem nincs más választásom. Vagy az utcára kerülök egyetlen forint nélkül, vagy elfogadom Harry ajánlatát és elviselem azt a megaláztatást, ami ezzel jár. Vettem egy mély lélegzetet, felálltam az ágyról és a bejárati ajtó felé vettem az irányt. Ez az egyetlen esélyem.

Nem telt bele sok időbe és már ismét Harry háza előtt álltam. A szívem a torkomba dobogott, a szám kiszáradt és hirtelen verejték jelent meg a homlokomon. Mi van, ha már meggondolta magát? Esetleg olyan dühös, hogy látni sem akar akkor mi lesz? Megráztam a fejemet és kivertem belőle a zavaró gondolataimat. Nem szabad ilyenekre gondolnom. Ideje pozitívan gondolkoznom, ahelyett, hogy a falra festem az ördögöt. Vettem három mély lélegzetet és a bejárati ajtóhoz léptem. Nagy nehezen felemeltem a kezemet és csengettem. Visszafojtott lélegzettel vártam, hogy bármilyen neszt halljak az ajtó túloldaláról, de semmi. Még egyszer csöngettem abban reménykedve, hogy csak nem hallotta az előző csengőt.

- Egy pillanat – kiáltott ki egy nagyon is férfias hang, amitől a gerincemen a hideg kezdett el futkosni. Tényleg ezt akarom? Ha belemegyek ebbe az egészbe, akkor ő fogja megmondani, hogy mit csináljak és van egy olyan érzésem, hogy nem valami sokat fog engedni. Épp mikor hátat fordítottam volna, hogy elmegyek kivágódott az ajtó és Harry ott állt előttem teljes életnagyságban. Meglepetten pislogott rám, majd szépen lassan ajkain egy gunyoros mosoly jelent meg. – Szia Kate. Micsoda meglepetés – kacsintott rám, majd kitárta előttem az ajtót és intett a fejével, hogy lépjek beljebb. Nyeltem egy nagyot, de teljesítettem a kérését, elvégre mégsem beszélgethetünk az ajtóban. Besétáltam a nappaliba és leültem az egyik karosszékbe. Harry megállt az ajtóban és átható tekintettel méregetett. Úgy éreztem minden szó a torkomon rekedt és nem bírok megszólalni.

- Miért jöttél? – húzta fel az egyik szemöldökét, majd halkan felnevetett és folytatta – csak nem átgondoltad az ajánlatomat? Ki gondolta volna – rázta meg lassú mozdulatokkal a fejét, amitől göndör fürtjei össze-visszaszálltak. kényszerítettem magamat, hogy gondolataimat visszatérítsem az eredeti szándékomhoz és mélyen belenéztem a szemébe.

- Mégis elfogadom az ajánlatodat – arra számítottam, hogy Harry meglepődök, de nagyot kellett tévednem. Elmosolyodott és közelebb jött felém, majd leült velem szemben.

- Már számítottam rá, bár be kell vallanom, hogy igyekezhettél volna – mosolygott, amitől legszívesebben behúztam volna neki egyet. Hogy bír ilyen nyugodt lenni? Tényleg nem jelent neki az egész semmit?

- Mikor indulunk? – kérdeztem remegő hangon. Harry tekintete hirtelen elgondolkozó lett és sokáig nem szólalt meg. Ettől egy kicsit beparáztam. Lehet, hogy azt mérlegeli Amber vagy én vagyok-e a jobb? Hát az biztos, hogy kétséget kizárólag Amber, mivel ő sokkal csinosabb és bátrabb, mint én az valaha leszek. Mire Harry végre megszólalt, már cafatokban lógtak az idegeim.

- Először viszont kell csinálnod egy kis tesztet, amiből megállapítom, hogy alkalmas vagy-e a feladatra – azt hittem ott helyben elájulok. Ez most komoly? Eddig folyton azon problémázott, hogy nem akarok vele menni, most meg tesztet akar velem csináltatni? Lehet, hogy attól fél van valamiféle nemi betegségem.

- Nincs semmiféle betegségem – suttogtam elhaló hangon. Legszívesebben kerestem volna egy sarkot és jól kibőgtem volna magamat ettől a megaláztatástól. Mostantól mindig ez vár rám? Harry zavartan nézett rám, majd halkan felnevetett.

- Nem erre gondoltam – most rajtam volt a sor, hogy meglepetten pislogjak. Nem erre gondolt? Akkor mire? Nem bírtam tovább elviselni a tekintetét ezért lesütöttem a szememet és elkezdtem tanulmányozni a cipőm orrát.

- Akkor milyen tesztet kell csinálnom? – vettem végre a bátorságot, hogy megszólaljak. Mivel nem hallottam semmilyen hangot ezért felpillantottam és meglepetten vettem észre, hogy Harry mosolyogva figyeli minden rezdülésemet. Értetlenül felhúztam a szemöldökömet, de ő nem foglalkozott vele. Tekintetével végig pásztázta az egész testemet és csak utána szólalt meg.

- Csókolj meg – amint ezt kimondta még a lélegzetem is elakadt meglepetésemben. Mi van? Ezt nem gondolhatja komolyan.

- Miért kéne megcsókolnom téged? – erre a kérdésemre Harry hangosan felnevetett és megcsóválta a fejét.

- Örülj neki, hogy nem arra kérlek, feküdj le velem. Emlékszel, még milyen céllal viszlek magammal? – megvárta, míg bólintok és csak azután folytatta – Na, most, ha nem mersz megcsókolni, akkor a többi dologban sem fogsz remekelni. Ez így érthető? – nem gondoltam volna, hogy azt kéri, csókoljam meg. zavartan néztem félre, majd nyeltem egy nagyot és mély en a szemeibe néztem.

- Rendben – amint ezt kimondtam Harry felpattant a helyéről és várakozóan nézett rám. Lassan én is felálltam a helyemről, mire Harry rögtön magához húzott és várta, hogy tegyek valamit. Vettem egy mély lélegzetet és ajkaimat az övére nyomtam. Harry rögtön szenvedélyesen viszonozta a csókomat, megfogta a derekamat és amilyen közel csak tudott magához húzott. Csók közben kezeimmel átkulcsoltam a nyakát és erősen tartottam. Ez a csók annyi emléket hozott fel bennem, hogy úgy éreztem menten felrobbanok. Ettől a csóktól az egész testem felvillanyozódott és elkezdtem remegni, amit persze Harry is észrevett. kezeit derekamról lejjebb vezette és belemarkolt a fenekembe. Erre a gesztusra egy jóleső nyögés szalad ki a számon, de aztán azzal a lendülettel el is toltam magamtól. Nem akartam még lefeküdni vele, elég lesz Londonban. Mind a ketten zihálva vettük a levegőt, én lerogytam a kanapéra Harry pedig átható tekintettel méregetett. Vártam, hogy mondjon valamit. Aztán végtelennek tűnő idő után szépen lassan elmosolyodott és rám kacsintott.

- Azt hiszem átmentél a teszten. Holnap indulunk Londonba.