2014. június 27., péntek

29. fejezet


Indulás Londonba

Ezután minden olyan gyorsan történt. Harry közölte velem, hogy ma már ott kell aludnom a házában, mert holnap nagyon korán indulunk, és ide közelebb van a reptér. Mire észbe kaptam már elő is állította a kocsit és a házam felé tartottunk. Fél órán belül meg is érkeztünk, Harry kiugrott a volán mögül és engem is kisegített. Úgy izgult, mint egy tíz éves gyerek karácsonykor. Öröm volt nézni, még akkor is, ha megvetettem azt a módszert, amivel ezt az örömöt váltottam ki. Sóhajtottam egy nagyot és kelletlenül Harry után indultam a házba.
Nagyon izgulok az este miatt. Mi van, ha Harry már ma este le akar velem feküdni? Attól tartok én még nem vagyok erre képes. Túl korai. Nekem még egy kicsit több idő kell, míg hozzászokom ehhez az új helyzethez és csak reménykedni tudok, hogy Harry megérti ezt. Elvégre nem mindennapi helyzet a miénk. Mire az ajtóhoz értem, Harry már türelmetlenül toporgott és megrovó pillantással méregetett, amiért ilyen sokáig tartott beérnem őt. Legszívesebben felvilágosítottam volna, hogy nem mindenki olyan izgatott, mint ő, de az ösztöneim azt súgták maradjak csöndben. Éppen ezért nem szóltam semmit csak elővettem a kulcsomat és kinyitottam az ajtót, de mielőtt beléphettem volna Harry arrébb tolt és bement. Felhúzott szemöldökkel néztem utána. Úgy mozgott a lakásban, mintha az övé lenne. Vettem egy mély lélegzetet, hogy valamennyire megnyugodjak, de nem sikerült. Idegesített Harry irányításmániája. Ha már most alig bírom elviselni, mi lesz még Londonban?
- Mire vársz még ott az ajtóban? Pakoljál – tört be Harry morcos hangja a tudatomba. Vettem még egy mély lélegzet és beléptem a lakásba. Harryt figyelemre se méltattam csak elővettem a bőröndömet és elkezdtem pakolni. Harry, amit úgy gondolt, hogy szükségem lehet rá összeszedett a lakásban, így viszonylag hamar végeztünk. Viszont amikor rákérdezett a telefonra úgy csináltam, mint aki nem is hallja a kérdést, pedig többször is megismételte. Mikor már negyedszerre tette fel, feladta és nem szólalt meg többet. Egy órán belül mindent összepakoltunk és már indultunk is vissza Harry házába. A visszafelé vezető út feszült csendben telt. Mikor már nem messze voltunk a háztól elég bátorságot gyűjtöttem, hogy felhozzam azt a témát, ami most a legjobban foglalkoztatott.
- Harry – hangom remegett, ami miatt rögtön magamra vontam a figyelmét. Leparkolt a ház előtt és csak utána nézett rám felhúzott szemöldökkel.
- Igen?
- Ugye ma még nem kell teljesítenem a megállapodás rám eső részét? – amint kimondtam máris megbántam, mert Harry úgy nézett rám mintha nem is erről a bolygóról jöttem volna. zavartan lesütöttem a szememet és vártam, hogy Harry hogyan reagál a kérdésemre.
- Kate nem vagyok szörnyeteg, még ha te annak is hiszel – erre a mondatra felkaptam a fejemet és Harry szikrázó tekintetébe néztem – tisztában vagyok, vele milyen nehéz lehet neked. Nem foglak megerőszakolni – ezzel kipattant a kocsiból és a csomagtartóhoz ment, hogy kiszedje a cuccaimat. Zavartan követtem, de mikor megpróbáltam neki segíteni csak egy lesújtó pillantást kaptam, így inkább csak csendben álltam mellette.
- Menj előre – vakkantott Harry, de amint meglátta zavarodott tekintetemet egy kicsit megenyhülve folytatta. – Menj fel az emeletre és jobb oldalon a harmadik ajtó a tiéd. Szemben az enyémmel – szó nélkül bólintottam és megindultam a ház felé. Elég lett volna annyit mondania, hogy szemben az övével, mert a múltkoriak után tisztán emlékszem, hogy merre van a szobája. Mikor kinyitottam az ajtót mosolyogva néztem körül.  Ez a szoba nagyobb, mint az én egész lakásom. Úgy nézett ki mintha már csak egy lakóra várna. Virágmintás ágynemű és függöny volt. Vajszínű kanapé és egy plazma tévé. Nem is tudom mikor volt részem ilyen luxusban.
- Tetszik a szobád? – hallom meg közvetlenül Harry hangját a hátam mögül. ijedten ugrok egyet, majd mosolyogva bólintok.
- Gyönyörű – Harry elégedetten bólintott, majd eltette a cuccaimat és rám nézett.
- Ne szokj hozzá, mert Londonban velem kell megosztanod a szobád és az ágyad – ezzel a mondattal már kint is volt a szobából. Miért kellett így elrontania a kedvem? Tisztában voltam vele, hogy miért megyek vele és nem kell mindig az orrom alá dörgölnie. Megvontam a vállam, elővettem a tisztálkodó szereimet és bevonultam a fürdőszobába. Gyorsan lezuhanyoztam és belebújtam a hálóingembe. percek múlva pedig már az ágyban voltam nyakig betakarózva.  Eddig észre sem vettem milyen fáradt vagyok igazából, ezzel a gondolattal merültem álomba.

Arra ébredtem, hogy valaki eszeveszettül rázza a vállamat. Fáradtan nyitottam ki a szememet és rögtön Harry zöld szemeivel találtam szemben magamat. Ijedten ugrottam egyet, mire elmosolyodott.
- Készülődj, negyed óra múlva indulunk – ezzel elhagyta a szobát. Zavartan nyúltam az órám felé és meglepetten állapítottam meg, hogy hajnal két óra van. Mikor azt mondta, hogy korán megyünk nem hittem volna, hogy hajnali időkre gondol. Fáradtan keltem ki az ágyból és indultam meg a bőröndöm felé, mikor észrevettem, hogy nincs is ott csak egy kék farmernadrág és egy rövid ujjú póló, hozzá illő dzsekivel. Úgy látszik Harry már minden holmimat levitte. Tíz perc múlva már készen indultam meg a földszint felé.
- Egy nő, aki időben elkészül – jegyezte meg Harry mikor meglátott. Felállt az asztaltól és már indultunk is. Annyira fáradt voltam, hogy amint felszálltunk a gépre elnyomott az álom. Ismét arra keltem fel, hogy valaki rázza a vállamat. Fáradt tekintettel néztem rá, mire elvigyorodott és az ablak felé bökött.
- Neked mániád a ráncigálás?
- Gondoltam érdekelne London innen felülről. – ettől a mondattól rögtön kiment az álom a szememből. tekintetemet az ablakon kívüli világra szegeztem. Egyszerűen csodálatos volt innen felülről London. Mivel még sötét volt, így ki volt világítva az egész és így eszméletlenül gyönyörű volt. Azt hiszem ebben a pillanatban nem bántam meg, hogy eljöttem Harryvel, mert még sosem láttam világot, és ha minden ilyen gyönyörű lesz, akkor talán még jót is kihozhatok ebből az egész kalandból.

4 megjegyzés:

  1. Szia!
    Valamiért nem akar összejönni, hogy írjak neked. :/
    A 26. fejezethez írtam, de nem tudtam belépni a google fiókomba és névtelenül meg nem tudtam elküldeni. Az előbb meg valamiért kitörlődött. Remélem most sikerül.
    Szóval... A mostani részek eléggé eseménydúsak voltak. Kíváncsi vagyok, hogy Kate találkozni fog-e a banda többi tagjával és, ha igen akkor mit fognak róla gondolni. Remélem hamarosan megtudhatom. :D
    Bogi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      El sem tudom mondani, mennyire örülök, hogy elnyerték a részek a tetszésedet. Nemsokára kiderül mit gondolnak róla a fiúk és még valaki akinek még nem szeretném felfedni a kulcsszerepét ebben a történetben! Minden hamarosan kiderül :)

      Törlés