26. fejezet

Drága olvasóim! Végre egy nagyobb kihagyás után meghoztam nektek a 26. Fejezetet. Tudom, hogy nem mára ígértem, de csütörtökön sehogy sem tudtam megoldani a felkerülését mivel most pillanatnyilag nincsen internetünk. Azért nagyon remélem, hogy ez a rész elnyeri majd a tetszéseteket. Jó olvasást!

Nem tehetek róla

Másnap reggel, mint midig most is keltem volna föl az ágyból, hogy időben elkészüljek, mielőtt találkozom Andyvel és dolgozni menjek. Utána jutott eszembe, hogy nekem voltaképpen nincs is munkám és mindez Harry miatt. Ha ő nem áll elő azzal az idióta ötletével, akkor most nem kéne a miatt aggódnom, hogy esetleg elfogy a maradék pénzem is. Visszahanyatlottam az ágyra és a plafont kezdtem el tanulmányozni. A legjobb lenne, ha Harry végleg visszamenni Londonba és elfelejtené, hogy valaha is találkoztunk. Nem is értem, hogy milyen jogon akar beleszólni az életembe. Pont úgy, mint azaz idegen, aki az este megállított. Még mindig nem tudom ki volt az, pedig annyira ismerős. Lehet, hogy buliból ismerem? Elvégre bulikban rengeteg emberrel ismerkedem meg és utána még a felére sem emlékszem. Viszont, ha egy buliban ismerkedtem meg vele, akkor milyen jogon akar beleszólni az életembe és honnan tudta merre talál?

- Nem tudom – temettem kezeimbe az arcomat.  Elhatároztam, hogy többet nem is gondolok rá. Semmi értelme. ha már nem érdekel úgy is eszembe fog jutni és akkor legalább jól be tudok majd neki olvasni. Tegnap este sokkot kaptam, így nem nagyon tudtam neki megmondani a magamét, de ha még egyszer megkeres, hogy kioktasson, akkor nem fogom annyiban hagyni. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és megindultam a fürdőszoba felé, mikor kopogtatás hallatszott az ajtó felől. Érdeklődve néztem az órára, ami még csak reggel 9 órát mutatott. Ki az ilyen korán? Nyilván valaki olyan keres, aki tudja, hogy ma nem megyek találkozni Andyvel. Így már nem sok választás maradt. Csak Harry lehet. Nem hiszem, hogy Andy felkeresne a lakásomon. Nem az a fajta. Próbálkoztam nem foglalkozni az egyre erősödő kopogtatóval. Nyilvánvaló, hogy az illető nem fogja abba hagyni addig, míg ki nem nyitom, vagy míg fel nem veri az egyik szomszédomat. A francba. Semmi kedvem nem volt most Harryhez. Túlfáradtnak éreztem most magam hozzá. Mintha nem aludtam volna egy cseppet sem az éjszaka. Fáradtabb voltam, mint mikor lefeküdtem. Ismét kopogtattak, ami most már jobban hasonlított inkább dörömböléshez.

- Jól van, na – mondtam végül elég hangosan, hogy az illető biztosan meghallja az ajtó túloldalán, de úgy látszik hiábavaló volt a próbálkozásom, mivel az illető nem hagyta abba. Tovább dörömbölt megállás nélkül. – Megyek már – mondtam végül dühösen. Felkaptam a székről a köntösömet, hogy mégse fehérneműben nyissak neki ajtót. Akkor biztosan azt hinné, hogy azért nyitottam így ajtót, mert akarok tőle valamit. Az kéne még csak. Szerencsére mire odaértem a dörömbölés abba maradt, így már nem kellett a miatt aggódnom, hogy a maradék szomszédot is felveri. Csodálom, hogy még nem jött ki egy öreglány sem a lakásából. Mikor szélesre tártam az ajtót meglepetésemben majdnem tátva maradt a szám. Azt hittem Harry jött, hogy meggyőzzön az ajánlatáról, de tévedtem. Az ajtóban Amber állt tökéletes ruházattal és sminkkel. Lekicsinylően méregette a köntösömet, amibe az imént bújtam bele.

- Még csak most keltél fel? – kérdezte nyűgösen. Szemöldököm egészen a homlokom közepéig ért annyira meglepődtem. Amber hívatlanul is beljebb nyomult a lakásba és körülnézett. Szinte rögtön el is fintorította az arcát, amikor meglátta, hogy az ágyam nincsen bevetve, a tegnapi ruhám a földön és nincs elmosogatva. Hát igen, ez Amber. Neki soha nem elég jó semmi.

- Igen most keltem fel – válaszoltam türelmesen, pedig legszívesebben a nyakának ugrottam volna. Még van képe a tegnapiak után idetolni a képét? – Mit akarsz? – fontam keresztbe a karomat a mellem alatt miközben nekidőltem az ajtófélfának. Amber egy ideig még tanulmányozta ezt a kis lakást, majd felém fordult és mélyen a szemembe nézett. Egy ideig csendben tanulmányozott, majd végre kibökte, amiért jött.

- Engem visz Harry Londonba. – szavai éles tőrként hasítottak bele a szívembe. Azt hittem, hogy Harry azért teszi azt az ajánlatot, mert akar tőlem valamit, erre most egy ilyen hírrel jön ide Amber. Ez most komoly? Nem mintha érdekelne. Ez az ő dolguk. Engem ez egy cseppnyit sem érdekel. talán annyi, hogy elvesztettem a munkámat és fogalmam sincsen, hogyan fogok megélni, de ez most mellékes.

- Mit csináljak vele? – kérdeztem közömbösen. Nem akartam elárulni, hogy mi játszódik le a belsőmben. Semmi köze hozzá. Az kéne még csak, hogy visszamondja, Andynek vagy ne adja isten Harrynek. Akkor biztosan elsüllyednék a föld alá.

- Most már bánod, hogy nem fogadtad el mi? – kérdezte gúnyosan. Ettől a sok rosszindulattól, majdnem hátrahőköltem. Mi ütött Amberbe? Eddig sosem volt ilyen kegyetlen velem. Sőt, ő volt a legjobb barátom, amit persze most nem tudok róla elmondani. Nem is értem mi történt vele.

- Ha csak ezért jöttél akár el is mehetsz – vetettem oda miközben szélesre tártam az ajtót majd mélyen a szemébe nézve, folytattam. – Egyébként, nem érdekel, mi van Harryvel sem az kit visz magával Londonba. Magasról teszek rá – Amber szeme dühösen megvillant, majd fogta magát és egyetlen szó nélkül távozott a lakásból. Amint elment lerogytam a földre. Kapkodva szedtem a levegőt, miközben arra próbáltam rájönni, miért változott meg Amber ennyire énfelém? Eddig még soha nem volt köztünk konfliktus. Mindent egymás között beszéltünk meg, de úgy látszik ennek vége. Szívesen fognám ezt is Harryre, de nem tudom. Igazságtalan lennék, ha ezt is rá fognám. Az utóbbi időbe jöttem csak rá, hogy Amber és én nem is voltunk igazi barátok. ha bajban lennék, szó nélkül elsétálna mellettem, pedig én azt hittem igaz barátnak mondhatom. Pedig minden hazugság volt. Feltápászkodtam a földről és megindultam a fürdőszoba felé. Jót fog tenni most a meleg víz.

Fél óra múlva immáron frissel léptem ki a zuhany alól. Megmostam a hajamat és áztattam a bőrömet. nincs is ennél jobb. Ilyenkor mindig ki tudok egy kicsit kapcsolni, így azt is el tudtam felejteni, hogy Amber meglátogatott és mit mondott, de most ismét visszatértek ezek a borús emlékek. Pedig legszívesebben elfelejteném. Nem akarok erre gondolni.

Épp befejeztem az öltözködést, mikor megint kopogtattak. Remélem nem megint Amber az, mert akkor egészen biztosan nem állok jót magamért. Semmi kedvem még több rosszindulatot elviselni tőle.

Mielőtt kitártam volna az ajtót vettem egy mély levegőt. Próbáltam erőt gyűjteni, mert volt egy olyan érzésem, hogy veszekedés lesz ebből, de mikor az ajtót kitártam nem az állt az ajtóban, akire számítottam.

- Harry – suttogtam elhaló hangon.