20. fejezet

Drága olvasóim! Időközben megnyitottam a legújabb blogomat, ha érdekel titeket akkor nézzetek be és hagyjatok magatok után valamiféle nyomot. Vasárnap fog felkerülni a 2. fejezet!

Link: Romba dőlt álmok

Soha

Amint hazaértem a szekrényem elé alltam és azon tanakodtam mit vegyek fel. Eldöntöttem, hogy ma este kirúgok a hámból, ahhoz viszont egy szexi ruha kell, amin mindenkinek megakad a szeme. Miközben tekintetem végig hordoztam a ruháimon, megakadt a szemem, egy igen elegán ruhán, amit még Ambertől kaptam az egyik szülinapomra. Eddig soha nem vettem fel, mert túl rövidnek találtam a szoknya részét, de most pont alkalmasnak tűnt. Kivettem a szekrényből. A ruha olyan rövid volt, hogy épp eltakarta a fenekemet és az egész combomat szabadon hagyta. A felső része, csak fél vállas volt, így a jobb karom és vállam teljesen kint volt. Nem takarta semmi. Találtam hozzá egy tű sarkú fekete cipőt, amit szintén Ambertől kaptam és egy hozzá illő kis fekete táskát, amiben épphogy elfértek a személyes holmijaim. Amber mindenre gondolt és ez nekem most pont jól jött. Ő sosem küszködött úgy a pénzel mint én, ezért neki egy ilyen ruha, cipő és táska szinte fillérekbe került, míg nekem hónapokba telt összegyűjteni rá a pénzt. Ha eladnám egy hónapig nem enne semmi gondom, de nem vitt rá a lélek. Ráadásul ajándékba kaptam és azt nem ilik tovább adni, így inkább megtartottam és kivártam a megfelelő alkalmat, hogy fel tudjam venni. Elővettem a sminkes táskámat és kivettem belőle egy ruhához passzoló rúszt és a körömlakkot. Lassú mozdulatokkal festettem ki a körmömet, majd mikor végre kész lettem elégedetten nézegettem a művemet. Mikor már nagyából megszáradt vettem elő egy ezüst szemhéjpúdert és kifestettem a szememet. Mikor mindennel ksz lettem elégedetten álltam az egész alakos tükör elé. Még sosem öltöztem ki ennyire, de tetszett a látvány, jobban mint gondoltam volna. Bárcsak több ilyen ruhám lenne. Talán, amjd ha egy kicsit helyre jövök felfrissítem a ruhatáramat. Felkaptam az asztalról a táskámat és máris az ajtón kívül voltam.
Fél órán belül odaértem Benito házához. Már az utca sarkán is hallottam a zene dübörgését és a részeg emberek ordibálását. Vártam, hogy egés testemen végig szántson az izgalom, de semmit nem éreztem. olyan közönyös voltam, mint már régen nem. Nem értettem mi van velem. Mindig is szerettem bulizni és mindig izgatottan vártam, hogy odaérjek és táncoljak. Most életemben először úgy öltöztem ki mint egy menő díva, erre pedig nem is érdekel milyen lesz a buli. Nagyot sóhajtva léptem be a kapun. Amint beléptem a hába észrevettem Benitot aki éppen egy barna hajú lánnyal táncolt, márha azt táncnak lehetett nevezni, mert enm csináltak mást, csak a táncparketten vonaglottak. Benito amint észrevett, elkerekedett a szeme, majd elmosolyodott és ott hagyta a meglepetten pislogó lányt. Még mindig mosolyogva tartott felém. Amint odaért adott két puszit az arcomra.
- Istenien nézett ki - távolított el magától, hogy alaposabban megnézhessen magának. Mikor tekintete a combomra vándorolt felcsillant a szeme, mire én szinte azonnal elpirultam. Benito elégedett mosolyra húzta a száját, majd a pult felé vezetett.
- Mit kérsz inni? - kérdezte miközben tekintetével végig pásztázta az italok kínálatát.
- Sört - kiabáltam bele a fülébe, mire bólintott egyet és már nyúlt is a dobozos sörök felé. Kezembe nyomott egy doboz sört, majd kezeit a derekam köré fonta. Kicsit meglepődtem, mert Benito még sosem mutatta ki ennyire a vonzódását. Zavarba ejtő volt, de közben jó érzés. Végre megint érzem, hogy élek. Most Benito egyik kezét a zsebébe süllyesztette, míg a másikkal még mindig szorosan tartotta a derekamat.
- Itt az anyag - nyomott a keembe egy rózsaszín pirulát. Hálásan rámosolyogtam, majd egy hirtelen mozdulattal már le is küldtem a gyomromba. Benito szélesen elvigyorodott türelmetlenségem láttán, majd megfogta a kezem és a táncparkett felé húzott. - Táncoljunk - kacsintott rám. Beleegyezően bólintottam. Kezdtem érezni a pirula hatását. Egyre kihívóbban kezdtem mozogni, ezzel is egyre több szempárt magamhoz vonzva. Benito szorosan magához ölelt hátulról, így éretem, hoyg ott lent nagyon növekszik valami. Benito egyre jobban beindul, ajkait már a nyakamra tapasztotta. Szemeim előtt Harry arca jelent meg, ahogyan rám mosolyog, vgay mikor dühös rám valami miatt. Valamiért ez az emlékkép lehűtött és Benito csókjai már nem is estek olyan jól. Most komolyan Harry emléke képes tönkre tenni ezt az estémet is? Ki kell vernem őt a fejemből, még akkor is, ha most úgy viselkedem mint egy kúrva. Pedig be kell látnom, hogy ez nem én vagyok. Nem is tudom, hogy a fenében jutottam el idáig.
- Menjünk fel a szobámba - suttogta bele Benito a fülembe. Kicsit habozva, de bólintottam. El akartam felejteni Harryt, bár talán ezt nem így kéne megoldanom. Ha most látna, egész biztosan szörnyen dühös lenne rám. Ez a gondolat eléggél lehűtött ahhoz, hogy megállítsam Benitot.
- Várj - Benito kíváncsi tekintettel fordult felém, majd felhúzta a szemöldökét. Arckifejezésemből rájöhetett valamire, mert elborult a tekintete és hűvösen végigmért.
- Velem te ne szórakozz - támadt rám dühösen, majd benyúlt a zsebébe és előrántotta azokat a bogyókat, amit már olyan jól ismertem. Felém nyújtottam, amjd gúnyosan rám mosolygott. - vedd be, talán el tudsz lazulni - ezzel hátat fordított nekem, de mielőtt elmehetett volna, megfogtam a karját.
- Ne haragudj rám Benito. Nem szándékosan csinálom - tekintetét az enyémbe fúrta, de arckifejezéséből azt vettem le, nemigen hisz nekem, ami miatt a torkomba gombóc keletkezett. Nem akartam, hogy az a kevés barátom is elforduljon tőlem. Azt már nem bírnám ki, viszont ha így folytatom, akkor előbb utóbb ez lesz a vége.
- Mindegy - vont vállat, amjd visszament a bárpulthoz és töltött magának valamilyen italt. Tekintetem a kezemben lévő pirulára vándorolt, majd rántottam egyet a vállamon és bekaptam. Tíz perccel később kezdett igazán rosszul érezni magam és már kétségem sem volt afelől, hogy Benito nem a szokásos szert adta oda nekem. A gyomrom émelygett, a fejem lüktetett és alig bírtam talpon maradni. Nagyon szédültem.
- Jól vagy? - futott oda Benito, de nekem az erőmből, csak egy bólintásra futotta.