2014. július 10., csütörtök

31. fejezet


 Első közös éjszaka

Idegesen ültem Harry mellett az autóban. Egyfolytában a ma este kattogott az eszemben. Nem akartam Harryvel egy házban éjszakázni, főleg, hogy fizetett azért, hogy még az ágyamat is elfoglalja. Hogyan fogom kibírni ezt az időt? Undorodom attól a gondolattól, ami ide vezetett. Ha nem utasítottam volna vissza akkor egészen biztosan nem hozott volna magával. Ráadásul elég nyilvánvalón a tudtomra hozta, hogy én csak az ágyasa vagyok és semmi közöm a magánéletéhez. Legnagyobb szerencsétlenségemre mindig is kíváncsi természetem volt, így még rosszabb, mert alig bírom befogni a számat. Viszont nem akarom Harryt felidegesíteni,  mert vakkor elég rémisztő tud lenni.
Sosem szerettem, ha megpróbálták megmondni nekem mit csináljak, de most nagyon úgy tűnik, hogy nemigen van más választásom. Merengésemből Harry dörmögős hangja szakított ki.
- Itt vagyunk - vakkantott, majd kipattant az autóból és türelmetlen pillantással méregetett. Vettem egy mély lélegzetet és én is kiszálltam utána. Egyetlen szó nélkül léptünk be a házba. Harry egy hirtelen mozdulattal megpördült és szikrázó tekintettel ért végig. Most meg mit csináltam, ami miatt mérges rám? - Tizenegy körül bemegyek a szobádba. Addigra fürödj le és öltözz fel abba a hálóingbe amit az ágyadon találsz. Ne okozz csalódást - ezzel hátat is fordított és eltűnt a konyha irányában. Sértetten néztem utána, de őt ez egy cseppet sem érdekelte. Szokj hozzá. Ezért fizetett ki egy csomó pénzt. Erre a gondolatra könnyek szöktek a szemembe, ezért gyorsan feliszkoltam a szobámba, mert nem akartam, hogy Harry lásson sírni. Elég volt a megaláztatásból. Biztosan elégtétel lenne neki, ha elbőgném magamat előtte, de csak azért sem fogom. Pedig már kezdtem reménykedni a ma délutáni kirándulásunk után, hogy nem lesz olyan kíméletlen velem és legalább megvárja azt, míg megszokom az új környezetet.
Még mindig könnyes szemmel néztem a karórámra, ami most 22:30-at mutatott. Sietnem kell, ha el akarok készülni 11-re. Berontottam a fürdőszobába, ledobáltam magamról a ruháimat, megengedtem a csapot és alá álltam. Jóleső sóhaj szaladt ki a számon mikor a meleg víz a bőrömhöz ért. Élvezetes volt egy ilyen nagy zuhanyzóban lezuhanyozni. Az én parányi lakásomban nem volt rá lehetőség, ráadásul az utóbbi időben meleg vizem se volt. Éppen ezért igazi mennyországnak érzem a jó meleg vizet. Legszívesebben egész este alatta álltam volna, de nem tehettem meg. Nem akartam még jobban felidegesíteni Harryt, főleg most, hogy ilyen rossz kedvű, bár még mindig nem tudom mit követtem el. Van egy olyan érzésem, hogy nem is fogom megtudni. Nagyot sóhajtva zártam el a csapot és léptem ki a zuhanykabinból. Magamra kaptam egy törülközőt és visszaszaladtam a szobámba. Az óra kijelzőén 22:55 perc volt. ledobtam magamról a törülközőt és az ágyon lévő hálóinghez kaptam, de amint megláttam, hogyan néz ki, megdermedtem. Teljesen átlátszó volt. Az embernek nem sok képzelő érő kell ahhoz, ha ebben meglát. Dühösen odavágtam az ágyra, de ekkor megakadt a szemem z órán. Már csak két percem volt és ha nem veszem fel, akkor Harry biztosan kiakad. Gyorsan felvettem a hálóinget és magamra kaptam. Bebújtam az ágyba és vártam Harry megjelenését. Mi van velem? Miért félek ennyire a véleményétől és a haragjától? Régen soha nem emelt rám kezet és egészen biztos vagyok benne, hogy most sem tenné meg. Vagy mégis? Ha belegondolok Harry nagyon sokat változott azóta. Kíméletlenebb lett, mintha teljesen kifordult volna önmagából. Ennyire megváltoztatta volna a sztárok világa?
Gondolataimat az ajtó nyikorgása szakította félbe. Harry nesztelenül lépett be és csak egy szál alsógatya volt rajta. éreztem, hogy az egész testemen végigfut a hideg. Nem így akarom, hoyg megtörténjen. Attól félek tönkre tenné azokat a szép emlékeket is, amik még megmaradtak. Harry észrevette rémült tekintetemet és gúnyosan elmosolyodott.
- Na, mi van? Talán nem tetszik amit látsz? - mondani akartam valamit, de egyszerűen képtelen voltam rá. Túlságosan is letaglózott Harry látványa és a félelem amit ezzel az éjszakával kapcsolatban érzek. Pedig nem kellene félnem. Harry volt az a fiú aki elvette a szüzességemet. Rengetegszer lefeküdtem már vele. Most akkor mi a baj? Amint megfogalmazódott bennem ez a kérdés, máris tudtam. Akkor Harry nem kényszerített semmire. Mindig gyengéd és figyelmes volt velem, de a mostani Harryt nem tudom elképzelni gyengédnek vagy figyelmesnek. Túlságosan nyers és követelőző. Harry egyetlen szó nélkül odamasírozott az ágyhoz és felhajtotta a takarót. Ijedten takartam el a kezemmel a mellemet, de felesleges volt, mivel az alsó részemre teljes kilátást engedtem. Éreztem, hoyg a fejem kezd vörösödni. Harry mohón végigmért, majd hatalmas kezét a hasamra tette. Eddig bírtam tartóztatni magamat. A szememből megállás nélkül folyni kezdtek a könnyek, mire Harry értetlenkedve nézett rám.
- Mi baj? - megráztam a fejemet, ezzel jelezve, hogy nem akarom neki elmondani és essünk már túl rajta. - Mitől félsz? - kérdezte végül. Összerezzentem a hangjából kicsendülő aggodalomtól. Nem hittem, hogy aggódna értem.
- Nem gondoltam volna, hogy ennyi idő után így.... - nem tudtam befejezni, mert ismét könnyekben törtem ki. Az egész testemet rázta a zokogás és nem tudtam neki parancsolni. Hiába ismételgettem magamban egyfolytában, hoyg Harrynek nem szabadna ezt látnia, nem bírtam megállni. Túlságosan is szívem szúrt eme tette. Legnagyobb meglepetésemre Harry gyengéden magához ölelt.
- Semmi baj kicsim - adott a fejem búbjára egy puszit. Ismét rám terítette a takarót és ő is bebújt mellém. Meglepetten néztem rá a könnyeimen keresztül. - Nem akarom, hogy azt hidd szörnyeteg vagyok. Nem foglak kényszeríteni. Megvárom míg készen állsz rá - húzta a fejemet a vállára. Még mindig meglepetten pislogtam. A könnyeim szerencsére már elapadtak, de én még mindig úgy érzem, hogy ez egy álom. Mióta Harry visszajött sosem volt velem ilyen kedves, sőt pont az ellenkezője volt. Ott alázott meg ahol tudott, most mégis ilyen kedves velem - Most aludj - tette még hozzá. nem kellett kétszer mondnia, mert amúgy is nagyon álmos voltam, így perceken belül átléptem az álmok birodalmába.

2014. július 3., csütörtök

30. fejezet


Városnézés

Amint leszállt a gép Harry megfogta a kezemet és az ajtóhoz vezetett, de amint elhaladtunk az ablak mellett megtorpantam. Hitetlenkedve bámultam ki az ablakon. Annyi ember volt a repülőtéren, hogy csoda, hogy elférnek. Harry mosolyogva nézte a reakciómat, majd odahajolt hozzám és egy félszeg puszit adott az arcomra. Ismét megfogta a kezemet és elkezdett húzni maga után az ajtó felé. Amint kiléptünk minden fej felénk fordult, amitől nagyon kellemetlenül éreztem magamat. Nem szeretem, ha sok figyelmet fordítanak rám. Kényelmetlenül érzem magam tőle. Ráadásul egy csomó kamerát, mikrofont és fényképezőgépet nyomnak az orrunk elé. Harry próbálja figyelmen kívül hagyni őket, de a riporterek nem hagyják annyiban a dolgot. Rengeteg kérdés záporozik felénk.
- Ki az a lány akivel megérkezett?
- Ő a barátnője?
- Kisasszony megmondaná, hogy milyen viszony fűzi Harry Styles-hoz?
- Együtt voltak nyaralni?
- Mióta vannak együtt?
- Szakítottak Isabellel?
- Hogy viselte a szakítást? Hamar megvigasztalódott az új barátnőjével?
És ez így ment addig, míg Harry egy fehér limuzinhoz vezetett és besegített. Megkönnyebbültem, hogy végre kizárhatom a kinti nyüzsgést. Ez rosszabb volt mint amire számítottam, viszont volt olyan kérdés ami nem ment ki a fejemből. Egyszerűen beleégett a tudatomba. Szakítottak Isabellel? Ki azaz Isabel? Nem tudtam, hogy van barátnője. Miért nem szólt, mikor felajánlotta, hogy jöjjek vele? Nem, javítottam ki magam. Nem felajánlotta, hanem megparancsolta. Nem szabad elfelejtenem, hogy Harry ezért az egészért fizet nekem és meg kell osztanom vele az ágyát, még akkor is ha van barátnője. Ez ellen nem tudok tenni, de mielőtt meggondolhattam volna, akaratlanul is kicsúszott a számon a kérdés.
- Kicsoda Isabel? - kérdeztem, mire Harry hűvös tekintettel végigmért. A hátamon a hideg futkosott, s megborzongtam. Harry még sosem viselkedett velem ilyen hűvösen és nem is nézett így rám. Valami rosszat mondtam?
- Mi közöd hozzá? te csak az ágyasom vagy, tarts is magad ahhoz. A magánéletemhez semmi közöd - szavai szíven ütöttek, de azért bólintottam és próbáltam nem tudomást venni a szememben gyülekező könnyekről és a szívembe markoló fájdalomról. Nem hiszem el, hogy Harry ezt mondta. Magam is tisztában vagyok, hogy miért jöttem Londonba, de azért nem kellett volna ilyen kíméletlenül az orrom alá dörgölnie, hogy hol a helyem.
- Ma elviszlek egy kis városnézésre - ezt nem kérdezte, hanem kijelentette, mintha már ebbe sem lenne semmi beleszólásom, pedig most igazán nem sok kedvem volt hozzá, főleg az előbbi kijelentése után, de mivel nem akartam veszekedni, ezért csak szó nélkül bólintottam és kibámultam az ablakon. Harry nem fordított rám több figyelmet, mondott valamit angolul a sofőrnek, majd beletemetkezett a telefonjába. valakivel nagyon élénken cseveghetett, mert egyfolytában pittyegett a telefonja. Biztosan Isabel az, bárki is legyen az. Vajon ő Harry barátnője? Még mindig együtt vannak? Vajon a nő tud rólam? És egyáltalán miért érdekel ez engem? Semmi közöm hozzá, ezt Harry is a tudtomra adta, jobb lesz ha elfelejtem az egészet. Ebben a pillanatban megállt a limuzin egy hatalmas park előtt. Harry kipattant és megfogta a könyökömet, hogy engem is kisegítsen. Harry még mindig nem szól hozzám csak elindult a park felé és gondolom azt várja, hogy kövessem. Legszívesebben elfutnék és többé vissza sem néznék, de úgy sem tudnék hová menni. Gyors iramban megindulok Harry után és csak reménykedhetek, hogy nem lepnek el minket megint a riporterek. Mire utolértem Harryt már vett két fagyit és az egyiket felém nyújtotta. Meglepetten néztem rá, de nem ellenkeztem. Volt valami a tekintetében amit nem tudtam megfejteni és ez nagyon zavart.
- Remélem szereted a vanília fagyit - mondta miközben élvezettel nézte, ahogyan nyalom a fagyimat. Zavartan félrenéztem. Zavarba ejtett ez az átható pillantás, Hary elvigyorodott majd intett a fejével, hogy kövessem. Szótlanul sétálunk egymás mellett, így ki tudom élvezni London gyönyörű táját.
Az idő eléggé későre járt. London kezdett életre kelni, amit csak lehetett kivilágítottak, amitől gyönyörű lett a város. Utunk a London Eye felé vezetett, ami kéken világított. gyönyörű volt és nagyon romantikus. Harry mindent megtett, hogy jól érezzem magamat, de akaratlanul is mindig fekete felhő árnyékolta be a jókedvemet. Egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből, hogy Harry miért hozott magával és, hogy mellettem lehet egy barátnője is. Arra eszméltem fel, hogy Harry megfogja a kezemet és a London Eye felé húz. Egyenesen a sor legelejére vezetett, mire elég sok csúnya pillantást lövelltek felénk, de Harryt nem zavarta, így próbáltam én is úgy csinálni, mintha észre sem venném. Probléma nélkül az első szóra felengedtek minket, amin egy kicsit meglepődtem. Nem gondoltam volna, hogy Harry ilyen könnyen elintézi, csillogó tekintettel néztem rá, amit ő egy incselkedő mosollyal viszonzott.
- Hogy tudtad ezt elintézni? - böktem  fejemmel az előbbi ember felé, aki gond nélkül felengedett minket, nem is foglalkozva  tiltakozó tömeggel.
- Ismerem - von vállat. - Nézd a kilátást. Sehonnan sem ilyen szép - bólintottam, majd minden figyelmemet a kinti tájra fordítottam. Gyönyörű volt London innen fentről. Minden kivilágítva és minden a maga szépségében. Sose gondoltam volna, hogy valaha ilyet látok. Harry szorosan mögém áll és átfogja kezeivel a derekamat. Meg akarok fordulni, de ő nem engedi. Így összebújva várjuk, hogy végre ismét lent landoljunk. Amint leérünk a földre, Harry elenged és hátrébb lép.
- Ideje hazamenni - fogja meg a kezemet és vezet ki abból az apró kis kupolából.

2014. július 2., szerda

4. díj

Köszönöm a díjat Lucy Jameson-nak! Nagyon hálás vagyok érte! :)

11 dolog rólam:
  1.  Szeretek kirándulni, bár mostanában nem nagyon van rá alkalmam
  2.  Örülök, hogy végre nyár van
  3.  Nem szeretem a sört
  4.  Szeretek írni
  5.  Tegnap megnéztem a Step Up3-at
  6.  Nem szeretek otthon lenni
  7.  Sokat dolgozom most nyáron
  8.  Vannak testvéreim
  9.  Nem tudok jól rajzolni
  10.  Tegnap Activitiztünk
  11.  Ma megyek strandra
Válaszaim: 

1. Van olyan idézet ami motivál? Nincs. Nem nagyon van időm idézeteket nézni
2. Ki a kedvenc íród? Cassandra Clar
3. Melyik könyv ragadott meg leginkább? Csontváros
4. Van példaképed? Van
5. Miért pont az őt választottad a történeted főszereplőjének? Hirtelen ötlet volt és nem nagyon láttam még blogokon, ezért esett rá a választásom :)
6. Van más blogod is? Igen
7. Miért ebben a témában írsz? Azért mert körülöttem sokan tönkretették már magukat a drogok miatt és meg akarom mutatni, hogy lehet anélkül is szebb az élet
8. Mit csinálsz a szabadidődben? olvasok, úszok, kirándulok, tévézek és zenét hallgatok
9. Mi az életcélod? Sikeres szeretnék lenni a munkámban és az írásban. Szeretnék a szüleimen túltenni. Nem akarom úgy elrontani az életemet, ahogyan ők tették ennyi idősen.
10. Miért esett a választásod a jelenlegi bloggernevedre? Azért, mert ez az eredeti nevem is :)
11. Mióta írsz? 2013 májusa óta

11 kérdés:
  1.  Hol laksz?
  2.  Miért kezdtél el blogolni?
  3.  Hány éves korod óta írsz?
  4.  Mit jelent számodra az írás?
  5.  Volt úgy, hogy nem volt a blogodhoz semmiféle ötleted? Mit csinálsz ilyenkor?
  6.  Miből merítesz ihletet?
  7.  Milyen fajta zenéket szeretsz?
  8.  Van kedvenc előadód?
  9.  Ki a kedvenc blog íród? Miért ő?
  10.  Van kedvenc ételed? Mi az?
  11.  Sör vagy Mojitó?
 Akiknek küldöm:

  1. Story of my life..
  2. Dropped Feelings
  3. Gone
  4. Strong